Kamaszként olyan ütemben faltam, hogy a mama nem tudta olyan gyorsan sütni. Megelégelte és kiküldött, mert mindjárt jön a papa a munkából és még egy palacsinta sincs a tányéron. Felnőttként már a súlyra figyelni kell, tehát minél ritkábban van palacsinta evészet. Így ha mégis, akkor olyan jól tud esni, mintha a legfinomabb falat lenne. Tudjuk, ami tilos, az mindig vágyottabb dolog. Még a személyedzők is engedélyeznek olyan időt amikor egy kicsit bűnözni lehet. Ne csak a túlzott fegyelmezett sanyargatásból álljon az élet. Nézzük csak meg az arcát annak, aki az általában tilos dolgot végül is megengedi magának és átadja magát az élvezetnek. Átszellemülten szemlesütve, mint egy gyerek. Tudjunk örülni apró örömöknek! Legyen szemünk  észre is venni az ilyen pillanatokat és mintegy elmenteni a fejünkben, megörökíteni, mert amikor felidézzük, akkor is feltöltenek. :) Kati