Ibolyától, a fodrászomtól hallottam, hogy létezik a műsor. Ja, pletyóztunk, meg minden. (Persze csöppet sem működök úgy, mint egy nő, igaz?)
Mi ugrott rögtön be? Hogy ez a mag a kemény dió. Nem a femik. A férfipusztító ideológiájukkal szegények úgy hüjjék ahogy vannak, ezt a vak is látja.
De ezek a nők!
Okosak, érzelmesek, szépek, és meg vannak róla győződve, hogy igazuk van! És sokszor van is! Aztán az néha nem úgy van egészen, néha meg tévednek, de ez más lapra tartozik. (Pont mint én. Okos vagyok, ösztönös, karizmatikus, és meg vagyok róla győződve, hogy igazam van. És sokszor van is! Aztán az néha nem úgy van egészen, néha meg tévedek, de ez más lapra tartozik.)
No tök szubjektíven, első ecsetvonás.
A téma a szépség volt, meg hogy mibe kerül.
Először is: meg lettem szólítva! „Kedves leskelődő pasik…” – vezette be a műsort a hang az éterből. Király, azok én vagyok. Köszi lányok.
A bemutatásoknál arra kaptam fel a fejem, hogy Nyertes Zsuzsa negyven évesen férfimagazinnak pózolt. Hol, melyiknek? Megnézhetném? Már persze bekészítve a jó kis brómos teámat a magazin mellé. Nem tudom, igaz-e, de állítólag a katonaságnál brómos teával nyugtattak minket. Aztán egy hadgyakorlaton a Józsi mégis a filigrán kis Tomi nyakát csókolgatta… háát, most megvontam a vállam. (Különben köszi, megvolt, Google Képek kidobta. Jó kis fotók: ízlésesek, mértéktartóak, nem kellett tea. Igaz, a biztonság kedvéért sokáig nem nézegettem őket.) Ugye tudja, művésznő, hogy kiskamasz koromban szintén szerelmes voltam magába? Carrie Fisher és Audrey Hepburn között.
A téma. Eeee, hölgyeim öt perc után az információ kezdett elmenni a fülem mellett. Nehehehem érdekel. Ennek az egésznek a végterméke a fontos számomra: amikor Zolinén a körömlakk, az ajakrúzs és a blúz színe összeillik, és nőies, nem az az ótvar fekete! Na EZ nekem a fontos. Meg ahogy csinálja, meg ahogy mesél róla, ha az egész nem tart 5 percnél tovább. Én nem kenceficélem magam, nekem a férfiasságomat a szakáll, a lezser, de elegáns ruha, a magabiztosságot sugalló mozdulatok és járás támogatja meg. És ez így van rendjén.
Hogy akkor mi érdekel? Maguk, Hölgyeim, meg ahogy mesélnek!
Szűcs Judit volt a legmagabiztosabb, a Profi Nő. Szemhéj rebbenés nélkül beteszi a kontaktlencsét, kifesti a szemét, és eleve tele van tűzzel. Az előtt még a nők is meghajolnak, a férfiak meg… Tudjuk.
Nyertes Zsuzsa szép volt és szőke, és én az a pasi vagyok, akinek ez bejön. Bocs NANE, ez van.
Geszler Dorottya volt a legtermészetesebb, (nem feltétlenül a legszebb, az nem mindig ugyanaz. Természetes = szép, ahogy az Isten adta.) és a legdinamikusabb. Na ja, fiatal, neki még könnyű.
Jakupcsek Gabriella okos volt. Rendszerezett, összefoglalt, elemzett. (Igen, úgy vélem, a tanári múlt.) Rövid, fiús frizurát viselt, szókimondó volt, őszinte, szerintem helyenként vagány, mint egy férfi.
Na mit gondoltok, melyikük tetszett a legjobban?
Hát persze, hogy a Jakupcsek!
Bakker, mecsoda elcs…tt ízlésem van!
;-)
Zoli
Gratulálok, Gabriella, tetszett a műsora.