Amikor valójában nem kell félni annyira valamitől, mégis jelen van túlságosan a félelem, aggodalom, akkor pánikol az ember. Panaszkodott a napokban nekem olyan, akit 4 évtizede ismerek, hogy a párja folyton azon tépelődik, az életszínvonala nehogy visszább essen. Valójában nem indokolt a félelme, hiszen van tartaléka bőven. Túlbiztosít ilyenkor az ember. Ez igen tipikus állapot. Nem is igazán képes a meglevő javainak örülni önfeledten. Görcsöl szinte. Megoldás lenne rendszeresen tudatosítania, hogy bőségben van. Csak nem látja reálisan a helyzetet. Még étkezésmódnál is a hozzáállás szokott lenni ilyen. Ezt itt és most bekebelezem, mert később nem lesz. Ilyenkor is tudatosítandó. Nem kell tartalékolni, előre enni, mert bőség van. Később is lesz. Bármikor lesz. Vidéken szoktak lenni a hét bizonyos napjain piacok, amikor az árusok olcsóbb árukkal jönnek. Figyeljük csak meg hányan lecsapnak, megkaparintanak olyan portékát is megvesznek, amire nem is igazán van szükségük, csak mert itt és most megszerezhető. Legközelebb nehogy bánja, amiért most elszalasztotta. Az akciók ilyen hozzáállásra épülnek. Az ember mint egy gyűjtögető hörcsög, felhalmozni, tartalékolni, harácsolni szeret. Attól tart, hogy később nem lesz. Próbáljunk meg bizakodni abban, hogy igenis lesz. Ahogyan eddig is még mindig lett. :) Kati
A bőséget tudatosítani kell
Minden vélemény számít!