Sokan elképzeljük kisgyerekként kamaszként, hogy nagyok leszünk, híresek. Megváltjuk a világot. Valamilyen téren nagyot alkotunk, kitűnünk a tömegből. A szüleink elmondhatják majd, hogy az ő gyekekük nem akárki.  „Túzoltó leszel vagy katona, vadakat terelő juhász… ” Aztán lassan korosodva tudomásul vesszük, beletörődünk abba is, ha nem alkottunk nagy dolgokat. Azért figyeljük mi történik azokkal, akik híressé váltak.  Ugyanolyan erővel, mint amekkorával ragyogtatni bír, le is rombolhat, az, ha valaki  kitűnik valahonnan. Hiszen, amikor felfigyelnek rá, akkor kritikusabban kezdik szemlélni. Valamint nem lehet megfelelni mindenkinek.  Így aztán nehéz dolga lesz annak aki ismertebbé válik. Bizonyos szinten oda a szabadsága. Már nem lehet annyira spontán és saját maga. Korlátai kezdenek lenni. Akit nem ismernek szabadabb, többet is hibázhat. Sőt tehet olyasmit, amit nem szokott. Aki már ismert, némileg bekerül egy skatulyába, amitől híressé vált, azt elvárják tőle. Ha kicsit más, azt felróják neki. Mindennek ára van. Sokan inkább nem kérik a híressé válással járó emelkedést, csillogást, hanem szeretnének megmaradni ismeretlenül, szabadabban. :) Kata