A megérzés. Amikor csodálkozunk, hogy bekövetkezik az amit sejtettünk. Lehet véletlennek is nevezni. Foglalkoztat valami, gondolunk rá sokat, aztán történik az ügyben valami és mi megérzésnek nevezzük. Bár mi idéztünk elő olyan téren változásokat. Mintegy bevonzottuk a dolgokat. Így magyarázta az egyik előadó az előadásában. Véletlenek sorozatos egybeesése. Ne misztifikáljuk tulzottan. Persze amikor bekövetkezik, azt mondjuk:”Megéreztem! Olyan volt mintha valaki sugallta volna. Én megmondtam. Valójában a dolog bekövetkezésének 50%-nál nagyobb valószínűsége van. Ez a tudósok magyarázata. Léteznek különösen érzékeny egyének, akik introvertáltabbak, többet figyelnek befele és az apróbb jelzésekre. Azt is tudjuk, hogy a többi emberrel való kontaktusainkban a gesztus, mimika, a nonverbális jelek biztosabb igazabb üzenetek, őszintébb tartalmat közvetítenek, mint a verbálisak. A szavakkal nagyobbat lehet hazudni, mint a mozdulatainkkal, a tekintetünkkel. Aki pedig kellően érzékeny, az ezekből a jelekből következtetéseket vonhat le. Tervezhet a jövőre. Majd amikor beigazolódik a feltételezése, úgy véli, hogy működött a megérzése, a hatodik érzéke. Figyeljük csak meg!  :-)Kati