Címke: Küllem

Ránc kapcsán elgondolkodás

Próbálkozhatunk kendőzni. Diszkréten vagy erőteljesen (esetleg radikálisan műtve vagy szúrva feltöltve). Választhatunk természetes utat. Elfogadni. Békét kötni. Adnak képet azok, akik anyagilag megengedhetnek maguknak többet. Milyen lesz, aki eleinte csak kicsit, majd egyre inkább próbálkozik kétségbeesetten elrejteni az idő jeleit a külsején? Lelki erő kell ehhez is. Tudomásul venni. „A tél dere  már megüté fejemet.” A környezet elfogadóbban veszi tudomásul a természetes képet. A fehéredő hajat, a megjelenő ráncokat. Sajnálattal tekint a többség a kétségbeesetten kűzdőre, aki fiatalabbnak próbál látszani. A napokban konfliktusom támadt munka kapcsán egy hölggyel. Elmondtam a testvéremnek, aki kérdezte, hány éves a hölgy. Elgondolkodtam és nem tudtam válaszolni. Nem is volt lényeges a kora. Gondoljunk bele. Nem is lényeges az évek száma. Pedig hányan irdatlan erőket invesztálnak abba, hogy évekkel fiatalabbnak látszanak. Az esetek többségében az is mellékes, hogy jól néz e ki valaki vagy sem. Az emberiessége a lényeg. A szive mennyire meleg. Természetesen jó, ha törekszünk tőlünk telhetően jó megjelenésre. Az első benyomás fontosságát sem vitatom. De a lényeget ne felejtsük el! Mielőtt elvesznénk a felszínes részlet kérdésekben. „Embernek maradni mindenek felett”  :) Katiember mindenfelett