Címke: lelki prűdség

A magasabb rendű művészetről (egyházkritika)

nózi

Kultúrkereszténység – savótlan és erőtlen. Sem a vágyainkkal sem a terveinkkel, sem ösztöneinkkel nem foglalkozik, csak ha azok kényes ízlésének megfelelnek. Önkorlátozása miatt (holott teljes emberi természetünk célpontja a megváltásnak) – erőtlen, rideg és sokszor ellenszenves.

Azért egyházkritika, mert az én tapasztalatom a Katolikus Egyházon belüli.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének rendezvényén voltunk a barátommal, Zsolttal. Úgy emlékszem, klasszikus zenét hallgattunk, és talán felolvasás volt. Vendég volt Czakó Gábor, aki szerintem nagyon jó író, ajánlom mindenkinek a Világfasírt c. könyvét. Érthetően, egyszerűen és szerintem szórakoztatóan magyarázza a mai világot keresztény szemszögből.

Amiért írok, az a műsor bevezetőjében elhangzottak miatt van. A rendezvény szervezője elmondta, hogy sajnos egyre kevesebben látogatják az ilyen rendezvényeket, és ezek között is vészesen kevés a fiatalok száma. A régiek közül is egyre többen elmaradnak. Hódít a tömegkultúra, az értéktelenség. De nem baj, ez arra kell, ösztönözze őket, hogy még magasabbra tartsák a lobogó fáklyát, és még erősebben tartsanak ki.

Jó, hogy védi ez az ember az értékeket. Tényleg sok a szenny a világban, és alig pár sziget létezik, ahol még igaz kincseket őriznek.

DE. Nem elég őrizni ezeket a kincseket, igenis ki kell őket vinni az emberek közé! Az átlagembernek fárasztó és unalmas a klasszikus zene, miért szeresse? Meg kell vele szerettetni! Vannak próbálkozások, ahol ötvözik a modern zenét a klasszikussal. (Princess, pl.) Vagy a népzenét ugyanígy. (Nox művelte ezt hajdanán, de hallottam már azóta a rádióban mástól is nagyon jó feldolgozásokat.) Lehet fanyalogni, hogy ez nem autentikus, nem az igazi, nem tiszta, stb. Persze, nem az, egyértelmű. De miért ne lehetne egymás mellé tenni a kettőt? Az eredetit, és a modern változatot? Közös koncert valamelyik klasszikus zenét játszó zenekarral és a Princess – el. Milyen szép összefogás lenne, példa az egységre és együttműködésre.

Szokatlan? Az. Alázat kell hozzá? De mennyire! Továbbélne a magasabb rendű művészet, és talán embereket hódítana meg magának? Szerintem igen. Jobb, mint egyre jobban elöregedő és létszámban fogyó közönségnek játszani csak. És meg kéne, hogy maradjanak azok az alkalmak, amikor nincs keveredés, csak eredeti klasszikus illetve népművészet. Amelyeket a „kevert” koncerteken meg lehetne hirdetni.

És akkor ez csak EGY ötlet a lehetséges sok közül, hogy hogyan lehetne a magasabb rendű művészetet nem csak túlélni segíteni, de megerősíteni, sőt újra hódításra bírni. Ajánlom bárkinek Kaszás György: Gondolkozzunk, mert vagyunk c. könyvét, ötletgenerálásban sok hasznos tanácsot ad. Már akinek fontos az értékőrzés és értéktovábbadás.

;-)

Zoli