Egy év körüli kislány állt az asztalon és nyöszörgött. Durcásan hátat fordítva lépegetett. Amikor vissza fordult látta, hogy fényképezőgép van a mamája kezében. A pillanat tört része alatt olyan mosolyt és pózt vett fel, mint egy profi manőken. Nevetés tört, ki hiszen aranyos a jelenet. Ő pedig elbizonytalanodott, de azért örült a sikerének. Tapasztalja a családján, hogy fontos jól mutatni a képeken. Manapság megörökít az emberek nagy része mindent. Megmutatja az ismerőseinek. Amíg rögzíti kizökken az eseményből. A technikával foglalkozik. Gépek nélkül is rögzítünk szép felejthetetlen pillanatokat a fejünkben. Hallottam a neten: „Készíts túl sok képet!” Ez is fontos persze. De az is az, hogy tudjunk jelen lenni teljes szívvel lélekkel, a az élményekben, az adott pillanatok meghittségét nem megtörve. Lassan már amint eszmélni kezd a tudatára a csecsemő, pózolni fog a néhány hónapos is, hiszen érzi a környezete ezt várja tőle. A körülöttünk élő kis kedvenceink leginkább ösztöneik által vezéreltek, de utánoznak is. Láthatunk sok olyan képet, ahol már ők is pózolnak a képeken. A megosztás problematikájáról, pedig a legutóbbi pszichológiai kongresszuson hallhattam Tari Annamária előadásán. Miszerint túl sokat osztunk meg. Szüksége van a pszihénknek jó megtartó képességre is a kiegyensúlyozott működéshez. :) Kati
Már az embriókat is elrontjuk lassan
Minden vélemény számít!
