Címke: szokások

Újat, s régit hozok elő

 

megujulas_2014_2Két idézet a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírleveléből, 2013, 4. szám, Nemzetközi prófétikus tanácskozás Betlehemben, c. cikkből.

 

„Isten újra és újra elmondta, hogy el kell engednünk a megszokásainkat, a jól bevált

módszereinket!”

„Isten új utakra hív! Újat akar mutatni, új irányba vezet, új erővel! A kérdés csak az: készen állunk-e arra, hogy kilépjünk eddigi sémáinkból és újra a bizonytalanba lépjünk, hogy Istenre bízzuk magunkat teljesen? Készek vagyunk-e arra, hogy Isten újat mutasson, újat cselekedjen velünk és általunk? Ferenc pápa azt mondta pünkösd szombatján: „Az nem lehet, hogy mi, keresztények „csak saját magunkkal foglalkozzunk, magunkba zárkózzunk, elbátortalanodjunk. Az Egyház nem zárkózhat magába. Fennáll ez a veszély: bezárkózunk a plébániára, a barátokkal,a mozgalmunkkal, azokkal,akikkel ugyanúgy gondolkodunk …de tudjátok, mi történik ekkor? Amikor az Egyház bezárkózik, megbetegszik. Ha valaki kilép az otthonából, érheti baleset.Ám sokkal jobb, ha baleset éri az Egyházat, mint ha megbetegszik. Lépjetek ki! Lépjetek ki!”

Erre buzdít a pápa és ezt üzeni az Úr is.”

Pár dolgot tennék hozzá, amire eddig hívott az Isten, és már írtam is róla:

– Lehetségesnek tartjátok, hogy az alábbi zenékre dicsőítsétek Istent? Nem előírás, nem szabály, csak játék. Én teszem (igaz, engem vonz is ez a lehetőség. Akit nem vonz, ne tegye.)

– Be tudnátok vallani mások előtt hibáitok, bűneitek, és, hogy mit kezdtek velük?

– Tudnátok – e magatok a kísértés lehetőségének kitenni, hogy mások lássák, szeretitek őket, és fontosak nektek ők és az ő örömeik is? Milyen feltételek mellett tennétek meg? (Mert azt senki nem kívánhatja, hogy vessük a kedvéért magunk a bűn karmaiba.)

– Tudnátok más vallásúakra, ezoteriusokra, New Age – esekre, szocialistákra, liberálisokra, mint testvérekre tekinteni? Akik szintén Istent keresik. Boldogok akarnak lenni – lényegében, mint mi. (Remélhetően.) A maguk útján, amivel nekünk nem kell egyetérteni, de tisztelni illik. Tisztelettel beszélgetni velük hitükről, nézeteikről és beismerni, ha egyházunk hibáira (pl. Róma feltűnő gazdagságára) rámutatnak. Vagy, hogy vannak egyházi vezetők, akik birkákként kezelnek minket, holott bárányok lennénk. De ez nem jelenti, hogy nem szeretjük őket, csak velük nehezebb. Meghajolni az igazságaik előtt, és szelíden figyelmeztetni tévedéseikre?

– Megtennétek – e végre, hogy szeretettel, de figyelmeztetitek egyházunk vezetőit jelentős tévedéseikre, hibáikra? Mert ezt a jogot még a Katekizmusunk is biztosítja számunkra.

;-)

 

Zoli