Összekeverni a fontos és nem fontos dolgokat hiba. Akadályozni fogja előbb utóbb a haladásunkat. Aki depresszióra hajlamos annál a döntés nehezebb. Márpedig a szelektálás során dönteni kell. Elengedni a feleslegeset. Ha attól kell tartani, hogy nehezebb idők következnek és valamire még szükség lesz, akkor nehezebb megválni tőle. Kidobni egy döntés. Végérvényesen meg kell válni tőle. Ha van arra mód, hogy először valamennyire távolabbra helyezzük és csak akkor dobjunk ki valamit, ha már jó ideje nem volt rá szükség, akkor az segíthet. Arra gondoljunk, hogy hely teremtődik az új, előre vivőbb dolognak. A régi lassított. Pánikra hajlamosít ha vészes állapot várható. Akkor még ragaszkodóbb az ember. Különösen akinek feladata a biztonságos közeg teremtése.Tágasabb, szellősebb, lazább helyen jobban működünk. A zsúfolt enerváltabbá tehet. A görcsös ragaszkodás nagy félelmet jelez. Fejben kell először rendet tenni. Elképzelni, mit hogyan fogunk változtatni. A jövőbeli működést elképzelni. Amikor már megvalósult a kívánatos állapot és az jó érzéssel tölt el. Addig érdemes a tárgyakat tartani, amíg az életünket segítik. Amikor tudjuk, hogy van nekünk az adott dologból, de nem tudni hol, akkor ki kell tenni sok holmit, amitől azért képesek vagyunk megválni. Lassan, haladhatunk és fokozatosan bele jövünk. Önmagunkkal megértően bánva, nem önostorozva, korholva. Hiszen pont azért vált nehézzé a szelektálás, mert a bizonytalantól való félelem miatt képeztünk a szükségesnél nagyobb tartalékokat. Törekedtünk amennyire csak lehet bebiztosítani magunkat. De mindennel szemben úgysem lehet bebiztosítani, önmagunkat és a számunkra fontos személyeket. Tehát a legkevésbé fontosat el kell kezdeni elengedni. Gondoljunk arra, hogy ha mégis kelleni fog olyan, akkor pótolható. Mert bizony minden az. :) Kata
„Szelektálás-képtelenség”
Minden vélemény számít!