Címke: túlzott passzivitás

Hülye femik! Tényleg azt hiszitek, olyan könnyű megtenni?

kecskebűvölők2Háborús felmérések szerint az újonc katonák az első bevetéseken általában az ellenség mellé vagy fölé lőnek. Mert tudják, mit okoznak, és nem játékból vannak ott. Csak aztán eljön az első bekapott éles találat, és elkezdenek rádöbbenni, hogy a jóságuknak túl nagy ára van. Mert amikor ott egy ütés a mellkason, és jön a köhögési roham, amivel a beáramló vér ürül ki a tüdőből, és ezt a mellettem álló látja, és bevillan, hogy ezt ő is kaphatta volna… Ha a mellettem álló esetleg a barátom, és hirtelen úgy érzi, egy darabot az ő életéből ölnek meg… Ha elborítja a fájdalom és düh, és vagy üvöltve vagy bőgve elkezdi ontani a golyózáport az ellenségre… Vagy jéggé fagy minden, és precíz lövésekkel kezdi leszedni az ellenséget, mégig végig is gondolva, hogy ezzel ő irgalmas, mert azonali halált oszt elhúzódó szenvedés helyett… Senki sem gondolhat arra, hogy családapákat, fiakat; munkásokat, tanárokat, hobbikertészeket és hivatlanokokat sebesít meg, vagy oltja ki az életüket. Ki bírná azt elviselni?

És az erőszak a családon belül se más, alapvetően. Néha igen, de a legtöbb férfinek el kell jutnia odáig, hogy üssön. Ezer lenyelt sérelem van már mögötte, megalázások és megszégyenítések, sőt jogos önvédelemből is teheti.

Egy orvos vasékkel verte szét a felesége fejét, mert egy kivételes veszekedésük után az asszony úgy gondolta, neki még van mondanivalőja a férje számára. Nem jutott eszébe, hogy egy fuldokló után megy, aki elmenekült, immár sokadszor, a családi nyaralóba, próbált teret nyerni, és levegőt venni, mielőtt saját fájdalma végképp elborítja. Hát, elborította. És az asszony ott, a férj pedig itt maradt.

Egy tűrő típus, tehát valószínű érzékenyebb ember. Azok kerülik a konfliktust főleg, gyenge a páncéljuk, őket jobban sebzik a szavak. Orvos, akkor pedig eszes is. Fel tudja fogni, mit tett. Milyen brutálisan ölte meg azt a nőt, akit minden, de minden hibája ellenére szeretni akart. Csak emberileg akarta megoldani a helyzetet, és náluk eljött a pont, hogy az hagyományos emberi eszközökkel az megoldhatatlanná vált. A nő biztos volt lelki győzelmében, a férfi pedig, hogy levegőhöz jut. Hát, mindketten tévedtek.

bűntudatRemélem, meg tudott bocsátani magának ez a férfi. Mert a véres fejcsonk látványát már halálig nem fogja elfelejteni. Nem idegen nő szétvert fejét. A feleségéét, akivel emlékek sora, közös otthon, közös élet, közös gyerek(ek) kötötték össze.

És hogy ezt ő tette. Ahogy sokminden mást sem felejthet el. A gyerekek születését; amikor tudtak – talán párszor – beszélgetni; amikor jó volt együtt az ágyban. És, hogy kudarcot vallott: mint szerető férj, mint családapa, és mint törvénytisztelő állampolgár. És legfőképpen (vajon bevallja – e magának?): hogy túlértékelte a saját erejét! Hogy már régen segítséget kellett volna kérni. Nem nyafizni, nem sajnáltatni magát, csak őszintének lenni. Önmagával, barátokkal, orvossal, pszichológussal, pappal. Akár Istennel is. Még ha látszólag hallgat is az Öreg. Egy esélyt csak megérdemel!

Az Úr irgalmazzon nekünk, bűnös férgeknek! Van, amikor kimondhatalanul fáj az emberlét. (Bár, ennek is meg van az oka, és a megoldása is.)

Ámen

Zoli