Zavaró tényező. Valahogy bárhogyan is rendezzük az életünket, mindig van valami momentum, ami még nem „stimmel”. Mint amikor a haj a szemünk előtt a tökéletes tiszta látást megzavarja. Mi magunk generáljuk azt, hogy legyen még valami, amivel foglalkoznunk kelljen? Tőlünk indul ki mindez? Eszközölünk nehezítéseket a saját életünkben? Van egyáltalán olyan, aki ki meri jelenteni, hogy most tökéletes az élete? Tehát az egyén addig addig bonyolít maga körül, míg teremt még egy megoldandót, amit még javítgatnia, tökéletesítenie kell? Nehogy túl egyszerű legyen az élete. Az egyszerű talán unalmas. Azt hallottam az eseménytelen, sivár, unalmas, ahol nincs szükség erőfeszítésre, hasonló stressz reakciókat kelt, mint amikor túl magasra tesszük a lécet. Amikor túl sok az elvárás vagy az inger. Örökké fejlődnünk kell? Emeljük a lécet. Talán egy fajta adrenalin függés ez. Az izgalmi szintet emelnünk kell. Mintha kihívást, kalandot lenne késztetésünk teremteni az életünkben. Hiszen mozgás az élet. A változatlan, megszokott, unalmas. Módosítgatni kell. :) Kati
Haj a szemben. Újra és újra kócosan
Minden vélemény számít!