Vagy a másik véglet, aki azt mondja:”Első házasságnak jó lesz”. De nagy a különbség. Mindkét esetben az igaziról töprengés érhető tetten. De sokakat foglalkoztató téma ez.  Csak egy intermezzó, azaz egy közjáték nem szeretnénk lenni. Azt keresem aki nekem az igazi. Azt keresem, akinek én vagyok az igazi. Hinnem kell önmagamban. Abban, hogy én egy kincs vagyok. Olyan aki mellett akar lenni valaki. A közelemben. Minél többet. Amikor csak lehet. Érdekes vagyok, izgalmas. Egy élmény mellettem az élet. Van benne része a szüleimnek, hogy kialakulhasson ez az érzet. Ám ha letörtek, megtörtek, akkor is dolgozhatok azon, hogy kialakítsam magamról, magamban, ezt. Ez az önmagamban való hit. Önbecsülés. Önbizalom. Énkép. A mindennapok hangulatát is megfesti, önmagam milyennek vélem. Értéknek vagy sem. Még a testtartáson, mozgáson is tetten érhető. Készítsünk, készíttessünk önmagunkról sok képet. Nézzük végig. Ez hatásosabb, mint a tükörbe nézés. Ejtve a vállunk? Úgy állunk, mintha épp csak elnézést kérnénk, hogy a világon vagyunk? Vagy van kiállásunk? Megvetjük a lábunkat kisterpeszben stabilan? Tetten érhetjük szinte a képet. Milyenek is vagyunk a legtöbbször valójában. Az önismeretünk fejleszthető amíg csak élünk. Mint tudjuk, hatékonyabbá tehető jó önismerettel a működésünk. :) Kati