Temérdek, apró, tündöklő harmatcsepp a fűszál végeken. Káprázatos, ahogyan a napfény megcsillan rajtuk. Mint megannyi gyöngyszem. Meg tudunk állni megcsodálni a pillanatot? Lefotózni a képzeletünknek, a fejünkbe eltenni a képet. Felidézni, amikor egy szép képre akarunk gondolni, megannyi gondunk közepette? Egy kifejezetten nem szép emberen felfedezni olyan vonásokat, amiben gyönyörködni lehet. Amikor a hajtós, gondterhelt, szürke, hűvös hétköznapok következnek fel kell töltődnünk melegséget adó belső képekkel. Akik sok feszültséget élnek meg, szoronganak, elbátortalanodnak, önmagukat kell a csüggedt hangulatokból emelni, tudják miről beszélek. Mennyire nagyon kellenek a segítő szép képek! A befelé forduló, introvertáltabb emberek így töltődnek. A hajtás bedarálná az embert. Erő kell, egy fajta dac, hogy megmeneküljön a szárnyaló képzelet. :) Kati
Tudjuk még meglátni az egyszerű, szép pillanatokat?
Minden vélemény számít!