Egy párbeszéd egy influenszertől: ” Ne csinálj úgy mintha lenne életed, mikor tudjuk, hogy nincsen.” A mondat jelentése, hogy az illető céltalanul lézeng. Elgondolkodtam rajta. Hogyan jutnak el emberek ilyen szintre? Mi az oka? Milyen hatások érik, amiből ez lesz. Kitérhetek a depressziósokra is. Az idézet mondat fiatalok közt hangzott el. Ám középkorú is mondogatta nekem naponta, hogy „Sz.r az egész.” Talán nők körében ritkább ez az állapot, ha kénytelenek a kicsijüket gondozni. Korokra visszatekintve az orosz irodalom nagyjai érzékletesen mutatták be a tanult tehetetlenség állapotát a műveikben. Szindarab jut eszembe, ahol csak, teáznak a cári időkben és mintha állna az élet. Önismeretünket figyelembe véve terveket kell kovácsolnunk. Összehangolni a lehetőségeinkkel. Mit szeretnék? Hova akarok eljutni? Milyen lehetőségeim vannak? Önmagamon kívül még kire számíthatok? Kisebb feladatokra bontani az utat. Még ha kudarc is ér, felállni. Próbálkozni. Újra ás újra. Választani példaképet! : ) Kata