Mondhatni napi szinten tartok kontaktust velük. Ha önmagam szeretném burkoltan fényezni, azt mondanám:” Madarat tolláról, embert barátjáról…. De önmagam megfigyelve úgy vélem, esetleg az átlagtól jobbak a képességeim némely területen. Ha valamelyik ismerősöm ezt esetleg pozitívabb irányba állítja, azt maximum a kedvességének vélem. Mennyire hisszük el önmagunkról, ha jók vagyunk? Mennyire merjük mélyen legbelül is nyugtázni? Most nem az elbizakodottakról beszélek, akik el vannak szállva önmaguktól. Hanem, akik nem merik elhinni, hogy szükség van rájuk. Igenis kellenek. Van érzékük dolgokhoz. Jók bizonyos területeken. Honnan kaphatnak bátorítást? Persze szükség van az átlagosan teljesítőkre is. Hol bírjuk önmagunkat kipróbálni? Megkóstolni különféle területeken kihívásokat? Ez az önbecsülés témaköre. Ki emel minket? Ki nyom le? Hiszen másokhoz viszonyítva soroljuk önmagunkat valamilyen szintre. Az önbizalmunk lényeges. Kiváltképp, ha egyedül vagyunk. Mások szemében láthatod meg önmagad. De legalábbis másokhoz viszonyítva. Ergó figyelünk másokra. Összehasonlítunk. Nagyon fontos téma, mert ezen a téren a véleményünk, a következtetésünk, átmossa az egész napi hangulatunkat. Meghatározza azt is, hogy miket tervezünk, Borulátok vagy jobb kedélyűek vagyunk. Ha hosszabban lenn az önértékelésünk depresszióssá is válunk. Nyitni korosodva nehézkesebb. Új barátokra szert tenni. Akik támogatóak. Elismernek. Önmagunkat elvinni, kitenni új helyzeteknek. Úgymond helyzetbe hozni, megkínálni új élményekkel. Feldolgozni, ha ráfaragtunk. Próbálkozni újra. Rendületlenül. :) Kati