Toplak Zoltán

A pogány férfi

Toplak Zoltán - 2018-05-10 11:59 - 0 hozzászólás

Keresztény kultúrkörben élünk, életünket a Biblia értékei, látásmódja jobban befolyásolja, mint gondolnánk. Az önfeláldozás szépsége, értéke (Jézus önfeláldozásához hasonlóan) sok történetet, művet megihletett, sőt napjaink mozifilmjeiben is újra és újra visszaköszön. Akár a “Száll a kakukk fészkére” című remek műre, vagy a Marvel Univerzum filmes történeteire gondolunk. A lovagiasság a nőkkel szemben, a tisztelet, az udvariasság sokkal több férfit vezérel, mint hinnénk. Bár a nőmédia inkább szeret figyelni a bunkóságra, az udvariatlanságra, hogy szóvá tehesse, a legtöbb férfi, az átlagférfi nem ilyen.

És ez jó. És ez jó? Nem mindig. Sok nő kifejezetten vonzónak találja, ha egy férfi a stílusával nincsen mindig tekintettel mások érzékenységére, ha karakteres és őszinte. Akkor is hajlandó mélyebben megismerkedni vele ás párjának választani, ha az első benyomások ellenszenvesek voltak. Vannak nők, akik szelíd (mulya) párjukat képesek a semmiért felbőszíteni, csak haragosnak, erősnek, vonzónak lássák. És azt is elviselik, ha közben rajtuk csattan az ostor. Ám mindezt a mi keresztény alapokon álló, és liberális eszmékkel is teletömött világunk nem tűri, sőt nyilvánosan üldözi. Hozzátenném, hogy az átlagos nő inkább csak céltudatosságot, döntésképességet és határozottságot, valamint belső erőt vár el a férfiaktól simulékonyság vagy macsó tempó helyett. Aki viszont nem képes belső blokkjai miatt akár a szélsőségek felé elbillenni, az a konszolidált, elfogadhatóan karakteres férfiasságra sem lesz képes.

conan

Az eredmény: sok nő tőlünk nyugatabbra, de idehaza is már panaszkodik, hogy a férfiak nem kezdeményeznek. Igaz, a nők válaszadási kultúrája sincsen az egekben, mivel pl. társkeresőkön tipikus férfiprobléma, hogy a kezdeményező férfit válaszra sem méltatják. Pedig ha az már energiát tett bele, illene legalább egy udvarias gesztusra méltatni. Viszont sok férfi nem mer, vagy már nem akar kezdeményezni. Nem mer, mert úgy látja, ezt láttatja a társadalom, a nők félig éteri lények, akiket az ő érdeklődése, vágya beszennyez, és amúgy is azt dörgik a feministák nullahuszonnégyben, hogy “a nem az NEM!” Vagyis nagyon könnyű áthallani, hogy a férfi vágyak mocskosak és bűnösek, a férfiak tolakodók és erőszakosak. Vagy nem akar, mert elege van abból, hogy úgy érzi, a pénztárcája kell a nőnek csak, hogy önmaga körül forog sok nő, hogy a testén kívül szinte semmit nem tesz bele a kapcsolatba, vagy csak az állandó férfiakat kritizálni-regulázni akaró feminista gyökerű és nagyon elterjedt narratíva teszi ellenségessé a férfit.

Bár szívemből egyetértek a lovagiasság, udvariasság, önfegyelem és türelem szükségességével, mégis úgy látom, hogy alapvetően van egy komoly örökségünk őseinktől a génjeikben. Egy Vasjankó, ahogy Robert Bly költő hasonló című könyvében leírja. A készség az önállóságra, a belső vezérlésre, a konfliktusok felvállalására, a megküzdésre. És ennek felszabadítására van, hogy át kell lendülni egy időre a macsó viselkedés területére. Magabiztos szexuális ragadozó, kötekedő kemény legény, belső erejére büszke, vitázó harcos (a Férfihangon van olyan macsó tempójú férfi, aki pl. a saját pszichopátiájával dicsekedett.) Van, hogy ennek is bele kell férnie, mert idő, míg kiforrja magát a férfi személyisége, és konszolidáltabb, építő mederben folytatja életét. Ehhez sok türelem kell, sőt akár kemény szembefordulás, szakítás az illetővel, hogy megtapasztalja, bár értjük, min megy keresztül, de ha nem hajlandó dolgozni magán, ha nem hajlandó másra, mint erejét fitogtatva sebezni másokon, akkor a közösség elutasítja őt. Ha változik, akkor viszont újra értelmezhető a kapcsolat vele.

Van, hogy kerülőutakra van szükség. Nem mindig az a jó, ha rögtön felelősségteljes apa és férj akar lenni a férfi. Van, akinek persze ez az útja. Magam is ismerek a közelemben olyan férfit, aki tizenévesen már lelkigyakorlatok tartásában vett részt a későbbi feleségével, szociális munkás lett, és elég hamar családapa. Ő így állt a felelősséghez, tiszteletre méltó út ez is. A társadalom szempontjából rendkívül hasznos. Veszélye a túl korán éretté válni akaró férfi számára – elfojtott, meg nem élt vágyak, melyek esetleg később, a kapuzárási pánik idején törnek elő, és borítanak fel családot, egzisztenciát, hűséget, gyereknevelést.

És van, akinek szexuálisan szabados (ma, a fogamzásgátlás idején ez nem jelent akkora kockázatot, de erre a fiúnak célszerű odafigyelni, akkor biztos a védettség), görbe estékben gazdag utat kell bejárnia, míg megérik a férfiúi felelősségre. “Kitombolja magát”, ahogy a népi bölcsesség tartja. Ilyet is ismerek, az illető idővel lehiggadt, megállapodott. Persze vannak ennek az útnak is veszélyei, nem kívánt gyermek, szexuális úton terjedő betegségek, összetört szív(ek), küzdelem a lelkiismerettel, ütközés a korábban kialakult normákkal, a belső szégyennel. Jó, ha tudatos ebben is a férfi és józanul igyekszik eldönteni a “Don Juan” és “Vasjankó” irányból mennyi és mi az, ami ténylegesen segít neki, és mi az, ami már csak önmagával való meghasonlásba, szellemi összetöretésbe viszi.

A pogány férfi azonban nem csak szexuálisan szabados, hanem dominanciára törő, konfrontatív és harcos is. Ehhez bátorság kell és erő a kudarcokhoz. A sikert nem nehéz elviselni, bár a túl sok siker elbizakodottá tehet. A sportok, különösen a küzdősportok tudják kifejleszteni a harci szellemet, a szükséges alázatot (vagy tiszteletet), önlegyőzést, és dominancia igényt. A legtöbb nő szereti, ha van egy egészséges, finom dominancia igény a párjában. És a legtöbb férfi is szeret ilyennek lenni. Kell is az életben, néha egyenesen kötelező még az átlagférfinak is.

Nekünk, férfiaknak kell a bennünk élő pogány őseink hagyatékát beintegrálni a személyiségünkbe. Segíteni a fiainkat ugyanebben. Aztán becsatornázni ezeket az erőket a családunk, a társadalmunk építésébe. Persze vannak megrögzött playboyok, macsók, akik a saját törvényeik szerint akarnak élni egész életükben. Nem válik mindenki apává, férjjé és nyugdíjig tartó szorgos munkássá a családban és a társadalomban. Őket sem kell kiközösíteni, tisztelve választásuk szabadságát, ők is sokszor beintegrálhatók a férfiak közösségébe és tapasztalataikkal, ha tisztelni tudják mások eltérő életmódját és szemléletét, segíthetik a többi fiút és férfit.


Címkék: , , ,

A cikk megjelent a Férfiszellem rovatban.


Hasonló témájú cikkek:


2014 Virágvasárnap - akció után
Őszintén? Nincs sok írni való. A Vértanúk tere gyönyörű, a Parlament mögött a Kossuth tér pedig lenyűgöző. Tavaly novemberben még munkások, kövek,...
Kis férfilélektan (Rambo 1 és 4) I. rész
Sok idő telt el a két film készítése között, mindkettő igazi férfifilm, a harcosról és annak harcáról szól. John Rambo, a főszereplő: Igaz Harcos,...
Veszélyes nemzetközi egyezmény elfogadás előtt - cikk a Férfihangon
Aggódunk páran. Ha Magyarország ratifikálja az Isztambuli Egyezményt, itt időnként hideg szelek fognak fújni a férfiakra. És ez a nőknek sem lesz jó, ...
Igenis Férfinak nevelem őket!
Megvan az Echo tv Keménymag című műsora? Megadja Gábor, Apáti Bence, Ambrózy Áron és Jeszenszky Zsolt viccelődnek és egyben őszintén kommentálnak híre...


[facebookall_comments]
Hozzászólások (0) Hivatkozások (0)

Még nincsenek hozzászólások.


Szólj hozzá Te is!

Ha hozzá szeretnél szólni, akkor be kell jelentkezned!
Nem vagy még regisztrálva? Csak egy 2 perces művelet és Te is részt vehetsz a beszélgetésekben!

A hivatkozások nincsenek engedélyezve.

Férfiak Lapja

Kedves olvasó, ez itt a Férfiak Lapja. Leginkább férfiaknak szól, de nem csak. Igyekszünk olyan témákat keresni, ami érdekli a ma férfiait, és hasznos is a számukra. Hatalom, pénz, szex. Hogy a sztereotípiákkal kezdjem. De család, hit, és érzések is. Férfihobbik. Feminizmus és antifeminizmus. Nők, ahogyan ők látják magukat. Nők, ahogy mi látjuk őket. Erő, szabadon és vadul – mégis mederbe terelve, és szükségtelenül nem ártón. Nagyon fontos, hogy a lap amatőr. Szeretnénk élvezni, amit csinálunk, és szerzőink legtöbbje egyelőre a levélírásban profi. De lelkesek, és tenni akarnak ebben az értékvesztett világban. Hiszünk a karizma erejében, abban, ami belülről jön, őszintén, hittel. Kell a tudatosság, a szervezettség, és igen: némi profizmus is. Mi igyekezni fogunk.