Előző cikkem párja. Egy képzeletbeli házastárs, nő és anya gondolatai párjához.

„Látom, sokat dolgozol. Reggel kelsz, éppen csak látod a tieidet és már mész a munkádhoz. Tudom, hogy értünk teszed, köszönöm. Sok idődbe és fáradságodba tellik gondoskodni rólunk. Ismerlek, látom, hogy szereted, amit csinálsz. Nap mint nap használhatod képességeidet, és valóban jó vagy abban, amit elvégzel. Büszke vagyok rád, mert megállod a helyed ott, ahova az Élet helyezett. Mégis: beszélnem kell valami másról is. De szeretlek, szeretünk, ezt végig tartsd észben!

Pötyinek a kiscsoportban rajzolnia kellett arról, aki vezeti a családját, ki az, aki segíti őt, és eldönti a kényes kérdéseket. Szerintem egyszerűen arról kellett rajzolnia, hogy ki a főnök otthon. Engem rajzolt le. Mikor megkérdezték, hogy apa mit szól ehhez, csak a vállát vonogatta, szerinte te csak aludni jársz haza. Gondolom, nem kell mondanom, hogy én nem akarok egyedül főnök lenni, nekem tökéletesen megfelel, ha ketten döntünk el minden fontos kérdést, akár, hogy kihez vigyük a beteg gyerekünket, hogy majd melyik iskolába járjon, milyen legyen az otthonunk festése, és még sok egyebet. Nem akarom mindennek a terhét egyedül cipelni.

Kellesz.

Tudom, milyen elhivatott vagy a munkádban, tudom, hogy mások megsegítésének fogod fel, és az is. De mikor öleltük meg egymást, úgy hogy beleomolhattak lelkünk falai? Van barátnőm, aki szeretőt tart, mert hajtja a párját a pénz miatt, és közben szenved a magánytól. Én ilyen tudathasadt dolgot soha nem tennék, szerintem zugivó válna belőlem. Amikor arra kérlek, hogy a hétvégére legyél velünk, akkor pont magamat, magunkat akarom védeni a széthullástól, elhidegüléstől. Hiányzik a figyelmed, régen olyan sokszor tudtál meghallgatni engem. Csacsoghattam melletted gondtalanul, mint egy igazi, gond nélküli nő. Mióta megszülettek az ikrek, a kialvatlanságtól kótyagos fejjel rohanok egyik feladattól a másikig. Mikor alszanak, akkor jut idő a háztartásra, mégsincs az a rend és tisztaság, amit magamtól elvárnék. Szüntelenül meg kell alkudnom magammal.

Nagyon kellesz.

Ne gondold, hogy csak kapni szeretnék tőled. Olyan régen hajtottad az ölembe gondoktól terhelt fejed. Kisimítottam homlokod ráncait, én figyeltem rád. És még valami. Bizsereg időnként ahol bizseregni kell, de nincs, aki belobbantsa nőiségemet. Szeretkezni akarok veled.

A gyerekek is meg akarnak ölelni, vagy csak lógni kicsit a karodon. Csak te tudod úgy körbe forgatni, hogy ne legyen tőle semmi bajuk. Nagyon szeretnének többet játszani veled.

Szeretünk. Legyél velünk, adj többet magadból!”