A gyereket is, önmagunkat is hagyjuk unatkozni. Akinek fáj, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé. Amikor már eleget nyűglődött, akkor változtat. Nem kell pattogni a gyerek körül programokra hurcolászni folyton szaladgálni vele és ugrálni körülötte. Üljön, nézelődjön töprengjen és biztassuk, hogy találjon ki valamit. Az egykeként felnövők, akik ezt leginkább tudják. Önmagukra kell számítsanak, ezt megtapasztalják. Amennyire tőlünk telik biztosítsunk a gyerekeknek eszközöket. Papírt bőven, ceruzákat, színeseket, festékeket, gyurmát, akár só lisztből is. Szöveteket, fonalakat. Esetleg, fákat, szögeket, drótokat, szerszámokat. Önmagunkkal is így tegyünk. Ha már elég ideig unatkoztunk, annyira, hogy rosszul esik nyűglődni, már aludni sem kívánunk, mert kipihentük magunkat, akkor igenis elkezdünk kitalálni magunknak teendőket. Higgyünk és bízzunk abban, hogy mindenkiben van kreativitás és ki tud ötleni olyan tenni valót, amit szívesen csinál.  A nők beszereztek lisztet bőven. Valamit még a sütés főzés terén leginkább antitalentumok is megpróbálkozhatnak készíteni belőle. A férfiak, apák nagy része szeret játszani. Ott van a gyerek, akivel lehet. Vagyis hagyjuk a férfiakat is, hogy kitaláljanak önmaguknak elfoglaltságokat. Nem feltétlen kell beosztani feladatokkal teendőkkel az ő idejüket.  Valamennyi teendőt, segítséget persze minden családtag kaphat, csak a túlzottan beosztott idő, ami ellen érvelek. :) Kati