Kántáljuk, mint egy mantrát! Mondogassuk! Higgyük el! Képzeljük el, mintha már meg is történt volna! Mintha már túl is lennénk rajta. Olvastam, ha állás interjúra megyünk vetítsük előre a főnöknek, hogy általunk milyen előnyök érik. Mintha már igent is mondott volna a felvételünkre. Mondjunk igent a gyógyulásunkra! Képzeljük el, mintha már be is következett volna. Magam 99%-ban a tudományos dolgokban hiszek, de adok 1% esélyt a megmagyarázhatatlan történéseknek is. Hallgatom a nagy tudású természetgyógyász barátnémat, aki már sokakat meggyógyított. Úgy beszél például a vírusról, mint egy élő lényről. Kérleli húzódjon vissza. Amikor nagyobb könyvesboltban töltök hosszabb időt, elsősorban a társadalom tudományok könyveit lapozgatom. A pszichológia érdekel leginkább. Az egyén lelki fejlődése. De elkalandozok kicsit az ezoterika területére is, mint amikor sok tudományos tény után meséket, művészeti alkotásokat is kíván olvasni az ember. Nyitottan figyelem a sok orvosi véleményt, közgazdasági elemzést. De elgondolkodtat a hit is. Bizakodás, remény. Vannak helyek, ahol enyhébben zajlott le a pusztítás. Vannak egyének, akik enyhébben vészelnek át fertőzést. A pánikra hajlamosabbak háborúként említik a járványt. Csak épp nem lőnek. Nem fegyverek dörögnek. Másként ér a támadás. Hányan vannak egyedül, akiknek magukban kell erőt keresni és megerősíteni önmagukat. Kihívás.  Mint Pénteknek a szigeten. Küzdelem. A magány lehetőség is lehet elmélyülésre. A visszavonulás, alkalom arra, hogy a temérdek élmény beépülhessen. Mint amikor az agy feldolgozza éjjel a nappal szerzett képeket. Mindezen töprengek, mikor hallgatom az előadót, aki arról énekel, hogy nem szégyenli, milyen rossz egyedül lenni. :) Kati