A legidősebb kutyám az ételét megkapva hosszan figyel. Óvatosan vár. Meg kell bizonyosodnia, biztonságos-e ennie. Még az a kutya is gyakran szokta bántani és elveszi tőle az élelmet, amelyik az övé volt. Felnevelte és mégis. Valahányszor látom, elgondolkodtat. Nem könnyű elfogadni. Könnyebb az utódok felé adni. Az magától érthetődő késztetés. Nagyobb bőségben könnyebb az elődöket segíteni.  Erőt igényel. Tárgyi, fizikai és lelki erőt is igényel. Mert teher. Az utódnak jövője van. Az elődök jövője az elmúlás. Embereknél illendő és hála  kifejezője is a szülő segítése. Az állatoknál ösztönösség van. A koros csak hátráltatná a falka haladását. Ha  belegondolunk, az emberi falka is halad. Gyakorta könyökölve törtet. A korosodó teher is lehet. Csak a gond, a probléma van sokszor vele. Megrendülhet az egészsége, hanyatlik esetleg a szellemisége. Adhat bár át tapasztalatot, de gyakran lassít, így hátráltat. Kegyetlen igazságok ezek. Mégis vannak szerencsére, akik könyörületesek. Az is igaz, hogy amikor a szülőt erősnek véljük, gyakorta irritáló. Amikor tapasztalható, hogy gyengül, akkor kiválthat segítő,gondoskodási késztetést. :) Kati