Az ünnepek lebonyolításáról írta valaki. Lehetne akár melegséges is. Ám annyi dolgot kapcsolunk hozzá, hogy végül legtöbbünknek kimerítő lesz. Egyszerűsítendő tehát. Ahol lehet csökkentsük az ünnepek körüli teendőket, terheket. Mindig tegyük fel magunkban a kérdést! Fontos ez? Tényleg kell? Jobb lesz tőle? Összpontosítsunk a lényegre. Akkor talán sikerül megóvni önmagunkat attól, hogy a felhajtás mintegy bedaráljon minket. Azt is olvastam, próbára teszi a kapcsolatokat az ünnep. Csak úgy, mint a nyaralás. Érthető, hiszen a cél az együttlét kellemesebbé tétele lenne. Viszont a lebonyolítás során gyakran úgymond a gyereket is kiöntik a fürdő vízzel. Maradjon meg tehát a lényeg! A meleg, meghitt, nyugalom. Erre van a legnagyobb szüksége manapság mindenkinek. :) Kati
Címke: melegség
Falkaszellem
Áll a lépcső tövében a legidősebb kutya.A fiatal rámordult, mert mindenből a javakat ő akarja. Az öreget elhajtja. Elgondolkodtat. Az embereknél is ilyen falkaszellem van? 10 évig élt az udvaromban a 7 tagú falka. Mára 15 éves a legidősebb tagja. Megannyi szép elgondolkodtató pillanatot adtak. Tudom az öreget a falka kisodorja, mert régen a horda haladását lassította. De az embernél az idős számtalan bölcsességet, tapasztalatot átadhat. A rohanó világban persze siet mindenki valahova rohan, hogy aztán a telefonját görnyedve bámulja. Szomorú adatot hallottam. A nők 5 órát töltenek naponta a sorozatokkal. Azon túl, hogy ettől gyorsabb a demencia, a pótcselekvés sodorja őket mellékvágányra. Mennyi hasznukat is vehetnénk! Ők már sokat megtanultak. Meleg öleléseket adhatnak. Ilyesmire van leginkább szüksége azt hiszem manapság a világnak, a kis családoknak, párkapcsolatoknak. :) Kata
Egy barátságos este a kertvárosban
Apám gyakran mondta, hogy a csonthoz közeli hús a legfinomabb. Most, amikor anyagilag meg kell nézni jobban a kiadásokat, az egyik legolcsóbb csirke aprólékot vásárolva egy finom levest főztem. Lett a szomszédból egy kis 7 éves vendégem, akivel együtt majszoltuk a kis húsdarabkákat mosolyogva. A leves nekem sok volt hát a fazékban átvittem hozzájuk, hogy ha kérik, az anyukája főzzön ki hozzá tésztát, mert rohanós napom volt és ez nekem lemaradt. A házam előtt egy vidám bigl kutyus a kezemből a tálcáról a kis csontokat kiütötte és felmajszolta. Közben a gazdája elmesélte mióta ilyen mohó, pufók a kutyája. Egyik karácsonyon 30 cukrot is behabzsolt. Az egész este olyan spontán, szeretett-teli, közvetlen, barátságos volt. Hányan ettek a kis adag csirke hát levesből, husiból, csontból. Noha az ára egy gombóc fagyi árától is kevesebb volt. De melegség volt általa. Rajtunk múlik mennyit hozunk ki egy- egy helyzetből. Mennyit adunk egy szituációhoz magunkból? Mennyivel tudjuk emelni? Oda tenni, amiket eddig tanultunk. A szüleimtől tanultam a leves készítést, a beosztást, az adni tudást, adni akarást. Azt hogyan lehet melegségessé alaktani helyzeteket. Hálás vagyok érte. Hát így telt a kertvárosban egy szívet melengető hétköznapi este:) Kati