Volt régen a konyhákban priccsnek nevezett heverő, amire le lehetett dőlni ebéd után egy kicsit, és a gyerek is anya mellett játszhatott, amíg a mama főz, mos. Üldögéltem egykeként szomorkásan és a szüleim töprengtek. Igen rossz evő voltam. Apám felment a padlásra és egy füstölt sonka darabbal jött vissza. Adtak nekem katonákat. Faltam. Rádöbbentek, hogy ami a fogam alá való, az jöhet. Halljuk manapság, hogy a különböző vércsoportok, más más étkezést preferálnak. Lám, apám megérezte, mi kell a gyereknek. Talán eszébe jutott, hogy amikor ő gyerek volt, mi dobta fel. Elmesélte, hogy a barátját felvitte a padlásukra és füstölt kolbászokkal megetette. Később a a feleségeik a testvér lányok lettek. Sokat hallgattam esténként a beszélgetéseiket. Visszatérve a történetemre a kis húsevő „ragadozó” elemébe lesz, ha megkapja amit az ösztönei szerint igényel. Ma is ha a sovány nyers füstölt sonkát téphetem érzem, az ilyen ösztön felébred. Figyelem a barátnémra bízott uncsi az asztalról lokodja a neki kellő ételt, amíg a mamája elfordul. A szülők szigorú, hús-tojás, cukor megvonással étkeztetik a gyereket. Kamaszként, pedig a másik ilyen ismerős leányzó kanál számra szórja a teájába a mamánál a cukrot ahol a szülei nem tilthatják le. Kikerül a kontroll alól. Megkívántam a napokban a sonkát és vettem egy kis darabot. Ez elég is volt. Ha érzi a lelkem, hogy, megkaphatja, ha megkívánom, akkor elég egy kis darab. Ám, ha szigorú diétára fognám, sóvárogna. Mint kamaszként, egy heti koplalás után egy tepsi meleg pogácsát az osztálytársnőm befalt. Majd belehalt utána. A kemény megvonás és a meleg kelt tészta nagy terhelés volt a tápcsatornának. Nagyon sok mindenről kell mesélnünk a kamaszkor előtt, amíg még meghallgatni akar. Történeteket, amik velünk vagy a rokonainkkal ismerőseinkkel voltak. Tapasztalatokat. :) Kata