Aki olyan céllal közelít, hogy dirgálhasson, az csalódik, amikor megtapasztalja, hogy nem sikerül. Mindenesetre bepróbálkozik. Akár partner, akár családtag. A megfélemlíteni törekvő főnök, akkor bír megfélemlíteni, ha hagyjuk. Amíg engedjük. Idézem az egyik olyan kolleganőnk mondását, akiről minden lepergett. /Úgymond folyamatosan a szájában volt az a bizonyos lesz.rom tabletta./ „Ja ha te mindent a lelkedre veszel!” Ergó a lelkiismereteseket felismerik és visszaélnek az attitűdjükkel. Gondolván: Ezzel mindent meg lehet csinálni. Persze az ember mérlegel. Amíg megéri valamiért, addig tűr. Aztán lép. Elég volt. Ez már nem fér bele. Visszatérve a dirigálni törekvő partner, amikor próbálja leállítani a nő ruha, cipő beszerzését, ám a nőnek a megjelenés fontos és mégis lesz olyan holmija, aminek örül, akkor érzi, nincs hatalma az őt korlátozni törekvőnek felette. Igénye van ezekre a „játékszerekre”. Már a hatalmaskodás is mint törekvés elgondolkodtató. Akár családtag, partner vagy főnök teszi. Az igazi szellemi erővel rendelkező nem teszi. Gondolkodjunk el ezen. Figyeljük meg a basáskodókat a környezeteünkben. Meddig működik ez a metódus? :) Katus