Zsámbék felé a buszon egy vékony néni Pátyra ment a telkére kertészkedni. Reggel eszembe jutott, amikor a kertem rendeztem, hogy az utiköltséget megspórolom, mert itt van az udvarom mögött a telek. A szemléletünket figyeljük meg! Nyűgnek találta a szomszéd a fűnyírást, a földdel való bíbelődést, erőfeszítést. Lehet a zsivajos munkahely után, mint egy szanatórium a kertünk, az otthonunk a világ legjobb apartmanja, ami hűvös szobával az aszályos rekkenő hőségben, kánikulában enyhülést, ad, megnyugtat. Egy munkahelyi arénában, versenyistállóban töltött munkaidő után az idegeink odahaza megnyugodhatnak. Itt nem ellenőrzik minden percben minden oldalról minden mozdulatunkat, reakcióinkat. Nem minősítenek állandóan. Nyafoghatnék, hogy 20 éve nem nyaraltam vagy örülhetek is a kertemnek, udvaromnak. Egyik panelban élő, régi osztálytársamnak mutattam az udvaromról fotót és azt mondta, ilyen helyeken nyaral. Eszembe jut a mondata gyakran, amikor a füvet nyírom, szedem fel a gyümölcsöt, a szőlőt gondozom, a vakodtúrásokkal bíbelődök, locsolok, gereblyézek, komlót,-bozótot írtok, permetezek, gazolok, baromfit gondozok. :) Kató