Egy párkapcsolatra utaló félmondat elgondolkodtatott, írásra ihletett. Pontosan sajnos a frappáns verziót idézni nem tudom, hát körül írom. A férfi aki a saját csatáját a fejében elvesztette, a kapcsolatunkat is tönkre tette. Gondoljunk bele! Elindul egy szimpátia érzettel egy kapcsolat. X ideig tart, Van egy pont, amikortól nem dolgozik tovább a kapcsolatért. Nem tesz érte. Nem teszi oda magát. Egyre passzívabb. Töréspont. Belül az elmében egy döntés. Már nem éri meg. Egyre passzívabb lesz. Fejben dől el. Aktiválható még? Mondhatnánk, hogy amíg az újdonság varázsa és az a bizonyos oxitocin tart. Ám van itt más is feltehetőleg. Egy érzékenyített pont. Hiszen mindenki önmagán is dolgozik, a saját életén is töpreng. Ezzel párhuzamosan a párkapcsolatában is részt vesz. A saját fejlődése halad a kimondott vagy meg sem fogalmazott céljai felé. Csatát mindenki vív önmagával. Még a legbékésebbek is. Szeretnének önmaguk jobb verziójává válni. Amikor pedig valamilyen fontos dologban veszít, ez kívülre is kivetül. A hozzá épp legközelebb állón csattan az ostor. A kivetítés fogalma ismert a pszichológiában. A lelkünk ilyen módon is védi önmagát, amikor valami feldolgozhatatlan. :) Kata