A kicsim amikor bölcsibe került egy fiatal gondozónő nehezen bírt vele. Aztán egy korosabb gondozó néni került a csoporthoz. Aki szinte szelidítette. A nevét sosem felejtem. Hálás vagyok. Fiatalon magam is átélhettem, amikor egy osztályt vezettem, hogy a magánéletben is helytállva /friss házasság, építkezés, otthon teremtés, saját kis gyerek/ és a munkám milyen erőket igényelt. Most amikor olyan csoportot kaptam, akiknek már sok vezetőjük volt és nehezen kezelhetőek, nehéz esetekkel, összehasonlítok.. Az erőnk határán igazodunk egymáshoz. Amikor ujjonva fogadnak átélhetem, hogy szakmailag, emberileg a korosodás, a bölcsebbé válás mit jelent. Hogyan lesz az ember tyúkanyója a csibéknek. Hálát érzek, amiért ezt is megélhetem. Noha 4 évtizedig a verseny szférában erősítettem a társam olyan téren, amilyen szakmában alapokat ő szerzett. Támasza voltam mindenben. Mindig volt bennem egy hiányérzet, hogy amiért én tanultam 7 évet, ott még nekem dolgom van, hogy kiteljesedhessek. Hiszen kisgyerekként a körém gyülekező környékbeliekekkel foglalkoztam. Érdekelt a változás a viselkedésükben, ami attól lett, hogy együtt voltunk. Ergó Illcsi nénijévé lehettem korosodva, élettapasztalatokkal az újaknak. Micsoda ajándék ez számunkra. :) Kata