Amik bevillannak. Érkezhetnek a minket felnevelők megnyilvánulásai nyomán. Olyanok akik hatottak ránk. Azt is tapasztaltam, hogy már nem is élnek köztünk és nem is gondolunk rájuk gyakran, mégis. Az elsős és a harmadikos tanáraim, mintha csak üzennének. Ötletekkel. Korosodva, átgondolom, akkoriban, hogyan láttam őket. Valamint a mostani énemmel. Az elsős Éva néninek volt 8 saját gyereke. Az asztalánál ülve az osztályt szinte vezényelte. A harmadik, negyedikben a Kati nénivel ének órán szinte mulattunk. Engedte, hogy kiengedhessük a hangunkat. Az Emi néni precizitása példaképként hatott számomra. A felsőben Eszti néni is. Ahogyan a Toldit tanította. Tudtuk mire számíthatunk. Éreztük a határainkat. A felsőben a testnevelés tanárunk, mint osztályfőnök, az állóképességével lenyűgözött. Példákat adtak, önmagukkal. A létezésmódjukkal. Ma én mutatok utat. Futottam és együtt tornáztam a rám bízottakkal. Látják, hogy étkezés után mindig mosom a fogam. Ez még inkább hat, mintha órákig hallanának a fogápolás fontosságáról. A csibészek is körém települnek. Még akkor is, ha korábban korholásokat kaptak. :) Kata