Hallom az x generáció panaszait, amikor az y- nos utódaik úgy viselkednek, hogy a szüleiknek elmegy az élettől is a kedve. Mintha csak törekednének kisöpörni a létezésből őket. Akkor amikor az x-s volt fiatal valamivel könnyebb volt egzisztenciát teremteni. Az x-s munkamorálja másabb. Munkáltatók szerint terhelhetőbb, szófogadóbb. Kevésbé ágál. Megy és tudomásul veszi, teszi a dolgát. Az y-os kifogásol, reklamál. Az utánuk következők még inkább. Körülbelül a besorolás: A baby bummerek a már nyugdíjasok, az x-sek akik most kezdenek nyugdíjasok lenni. Az y-sok a 40 felettiek, (a ’80 után születettek). A z generáció most kezd a munkaerő piacra kerülni, (’95 után született). Az alfák az óvodások, iskolások (a 2010 utániak). A béták pedig a 2025 től születettek. Próbáltam a laikusok szemével leírni. Hiszen halljuk gyakran a megnevezéseket. Érdekes lehet az y és a z generáció viszonyát is megfigyelni. Hogyan próbálnak együttműködni, alkalmazkodni. Magánéletben, munkában. Mennyire törekszik az egyre fiatalabb réteg terheléseket megúszni. Erről is igen sokat hallani. Az egyre növekvő túlterhelésekből, amennyit csak bírnak, leadni. A korsabbak háttérbe húzódva szemlélik. Próbálják megérteni, a tapasztalataikkal összevetni. :) Kati