Akinek csípi a szemét a létezésmódom. Irritálja, irigyli valamiért. Ha többen is vannak, akkor valamit nagyon jól csinálsz. Mércét, nívót állítasz, amit kihívás meghaladni. Azért vannak többen, mert szinte vadásznak rád, aki lehúzni próbál. Kutass a nem lehúzósok után, akiket a sikered nem irritál. Érthető, ha fáj, amikor közeli valaki próbál semmibe venni, keresztül nézni rajtunk. Mint egy gyermek, a lelkünk, menne felé, de hárítást érez. Hát ne eröltessük. Szokták írni a bölcselkedők: „Amit eröltetni kell, azt nem kell eröltetni.” Aki kerül, ne zavard meg benne!” Hányszor láttam, akit gyereke, szülője, szerelme félretolt. Feldolgozni nem egyszerű. Ha fejre állsz, akkor sem lehetsz elég jó. Ahogy a mama mondaná: „Hagyd a csudába!” Csak akad aki elfogad. Akinek pont ilyenre van igénye, amilyen te vagy. Már sokszor írtam a maximalistákról. Ők önmagukkal sem elégedettek. Hogy is felelhetnél meg. A megfelelési kényszerünk is kiskorunkból ered. Annyira akartuk, hogy a mamánk dicsérjen. Milyen gyakran tette? Hibázik minden szülő. Mentsük fel! Orvosoljuk valahogy önmagunk a sebeinket! Elfogadóbbak felé menjünk és önmagunkkal is amennyire lehet legyünk megértőek. :) Kati