Kívül álló, objektívebben megfigyelheti, hogy valakinek mire van affinitása. A jó önismeret is segíthet. Kihívás milyen mértékben terhelheti az erőit. A munkát, akkor hobbinak érzi, ha passzol azokhoz a pontokhoz. Például az akadékoskodó, szőrszálhasogató, aki aprolékosan utánakeres lehetőségeknek, lehet, hogy a körülötte élőknek, már idegesítő,. Ám volna olyan terület számár, ahol pont ezek szükségesek és jól kereshetne. ( PL. jogi hézagoknak ) Még élvezné is a teendőit. A mindent többször kontrolláló, önmagát többszörösen is ellenőrző lehet, hogy önmagát kényszeresnek véli. Volna viszont olyan munka, ahol kifejezetten olyan ember kell, aki ezeket szereti csinálni. Kifejezetten késztetése van erre. Ha valaki óvónői, tanítói végzettségű és kisfelmenő, első, másodikosokkal ért jól szót, rajzszakos. Ehhez képest harsány kamaszokkal kell tesit tanítva szót értenie, akkor lehet, hogy fejlődik kényszerhelyzetében, talán még meg is haladja önmagát, a kihívások közt. De érezheti kimerítőnek a helyzetet. Hallottam olyantól, akinek módjában állt, anyagi bőségben nem dolgozni, hogy a kihívások teljesítése inkább hoz elégedettséget, mint a tespedés. Gondolatébresztő, elgondolkodtató élethelyzeteket vázoltam az ismerőseimet megfigyelve. Nézzünk szét magunk körül, és önmagunkban is ilyen szempontból. :) Kató