A munkáltatók hajlamosak elfelejteni, hogy mennyire fontos, a dolgozónak legyen privát szférája, amihez nekik semmi közük. Lehessen az embernek olyan ideje amihez senkinek semmi köze. Akár arra is, hogy csak bambulva nézzen a fejéből kifele. Hiszen van az a pont, amikor zsong a fejünk a sok saját és munkahelyi gondtól, egészségügyi panasztól. Kéri az agy az időt, hogy pakolhassa az infót a megfelelő helyre. Rendezhesse. Az alvászavarok oka is gyakran ez. Amikor az egyén önmagától elvonja ezeket az időket. Túl sok infó áramlik felé. Előfordul, hogy számon kéri egy munkáltató, hogy miért nem ér rá a dolgozója túlórázni a saját szabadidejében. „Miért, mit csinálsz?” Az az egyén magánügye. Ha nem hagyják feltöltődni, honnan legyen ereje magából adni?. Kimerült, fáradt, kedvetlen, erőtlen, Megbetegszik, sokkal könnyebben lerobban. Kihasználni nem lehet az embereket sem a végsőkig, ahogyan a gépeket sem. Kilép, pályát elhagy, elkeseredik. Hazánk lakosságának kétségbeejtő a szakemberek szerint a mentális egészsége. Ilyen okokra vezethető vissza. Sokan hagyták el az országot. Aki marad azokra több munka terhelődik. Nem biztos, hogy az ország elhagyása a megoldás. Kinn is lehet terhelő a túlzott munkavégzés. Kizsákmányolás bárhol lehet. Kiállni önmagunkért nem mindig egyszerű. Népszerűtlen feladat. Jelezni, ez az én magánéletem. Privát szféra. :) Kata
A koordinálatlan énidő szükségessége
Minden vélemény számít!