Évente menjünk szúrésre, javasolják. Mégis vannak a magasan iskolázottak közt is sokan, akik nem teszik. Hallom a kismamákat a szomszéd országban a terhesség elején és a végén vizsgálják. Nálunk havonta. A férfiak tudjuk kevésbé foglalkoznak az egészségi állapotukkal. Sokszor szinte struccpolitikát folytatnak. A nők pedig gondosabbak, sokszor hipohondriásan  túlzásba is viszik. Így ők egészségileg jobb állapotban vannak, mint a férfiak. Persze a hölgyek közt is van, aki nem szűreti a betegségeket. Kérdem például az ismerősöm, aki 20 éve nem volt nőgyógyászati szűrésen.:” Nem tartasz tőle, hogy bajod van?” Mire ő: „Akkor itt ragadom meg az alkalmat, hogy távozom.” Ez persze elég depresszív felfogás. Ám ha belegondolunk, akinél felfedeznek problémát, elkezdenek gyógyszereket írni, beavatkozásokat eszközölni. Mindez költséges. Kétséges a hatásossága. Hányszor olvashatjuk a neten, hogy nem valós eredményt mutatja a labor. tévedésből.   Sajnos arról is olvashatunk, hogy szándékosan is  adnak rossz diagnózist, azért, hogy aztán költséges kezelések következhessenek. Mennyi szorongás! Mennyi nyugtalan időszak! Mintha csak úgymond házhoz menne a pofonért az illető. Viszi a testét évente. Kiteszi magát izgalmaknak, kellemetlenségnek, mikor lehet, hogy nem is kellene. Lehet, hogy nincs is baja. Lehet, hogy az a procedúra nem is kellene. Nem kellene kitennie magát, annak, hogy szekálják, szurkálják. Izguljon, szorongjon. Ha felajánlják a kezelést, dönteni kell az embernek, hogy kéri-e. Innentől az ő felelőssége. Önmagát okolhatja. Tehát rágódik, fontolgat, szorong. Hogy is legyen? :) Kati