Emlékszem az anyai nagyapám nem kedveltségére. A 3 lánya és a neje fogtak össze gyakran és minden rokont, ismerőst hangoltak ellene. Kamasz koromtól sokat hallgattam a nagyfatert. Mivel szüleim eltérő vérmérsékletük miatt gyakran összezörrentek és velem osztották meg egymás iránti sérelmeiket, megszoktam, hogy valamennyire igaza van mindenkinek. Így hát a nagyapának is valószínűleg. Még apám is, akinek sok sérelme volt az apósától, elismerte, hogy nem lehetett könnyű helytállni egy férjnek a 3 lánnyal és a nejével szemben. Azért is érdekelt a papa, mert zseninek tartottam, az asztalos és a lakatos alkotásait. Idősen a csontritkulásos fájós lába miatt liftet készített, hogy a szuterinben levő szerszámaihoz, gépeihez mehessen. Abriktert és egyéb gépeket alkotott. A másik illető az utcánkban az egyik szomszéd volt, aki szintén igen sokoldalúan szinte mindenhez értett. Az utódai körében volt népszerűtlen. Ám ettől még erős volt. Sőt talán pont ennek dacára. Félre tették ezek a férfiak a megfelelési kényszereiket. Az ellenük acsarkodó vőket. Az emlékkép, amit maguk után hagytak a fent említett emberek, üzen. A működésmódjukkal, a helyzetekkel. Ahogyan a volt tanárnőim is mintha csak meglátogatnának a múltból emlékképeket hozva, úgy ezek az emberek is jeleznek. Érthetővé tesznek működéseket. :) Kati