Összehasonlításokból hallható, hogy a korosabb a munkahelyeken legtöbbször úgy működik, hogy igyekszik megfelelni. A fiatalabbak legtöbbje már nem annyira. A családokon belül is jellemzően a szülők is iparkodnak az ifjak kedvében járni. Az előző írásomban említettem erős, szilaj férfiakat, akik nem hatódtak meg attól, ha a családtagoknak nem tetszett az ő viselkedésük. Annyi baj legyen. Nem általuk határozták meg önmagukat. Nem vagy hálás? Ennyi. Attól még az vagyok önmagam szemében, aki. Másokért vagy oda? Ez van. Írtam már régebben, az „Add amid van és takarodj!” – féle keserű, kíméletlen felállásról. Eleinte meghatódnak sokan, amikor megtapasztalják. Aztán valahogyan az ilyen sebet begyógyítják. Manapság sokat hallani bántalmazós karakterekről párkapcsolatokban. Gyakran nem is tettleg, hanem szóban. A kollegáink és a családunkba kerülők között is felismerjük. Megtapasztalva, feldolgozva tovább lépünk. Nem mások által határozom meg önmagam. :) Kata