Gyakorta tapasztalható együttélőknél. Menekülne, de nem bír. A házasság pl. köti. Most egy érdekesebb helyzet mentén értelmezem. Ölyan eset kapcsán, ahol a férfi házasodna a nő nem. Ám a nő kötődik érzelmileg, csak már volt házas és ott tapasztalta, milyen abból kivágyódni. Mikor nem jó benne lenni, de nincs erő a kilépéshez. A szakma trauma kötést emleget. Ilyenkor a remény él az illetőben, hogy lesz még olyan, mint a kezdeti időkben. Nevezik a kezdeti időket beetetésnek, szerelemostromnak, bombázásnak. Ha nárcisztikus illetővel történik a kontakt, akkor egy idő után, mikor a kötődést kialakította a másik félben ( megvan ) elkezdi kritizálni, becsmérelni, leértékelni, érvényteleníteni. Sajnos a kötődés ettől, még nem szűnik. A remény él. Valamilyen oknál fogva. Abban bizakodás, hogy lesz jobb. Olyan, mInt eleinte. Feldolgozandó. Tréfásan mondhatnák, menjen, hozzá, akkor majd elindul az elvágyódás mellőle, a házasságból. Fejdben dől el minden. Ha már fejben ott tart, hogy szabadulna, akkor már csak el kell válnia. Persze tudjuk, ez azért komplikáltabb procedúra. Meg kell fejlődni. Tehát belül kell eljutni arra a szintre. Az érési folyamatok nem gyorsíthatók. Hányszor az ész szépen logikusan végiggondol, a szív pedig vacilál. Mintha az egyén önmagát hipnotizálta volna. A trauma szeret rejtőzködni. Tudatosítani kell. A ködöt oszlatni, élesebben látni. Tudással a szemre lencsét tenni információkkal. Hogy is van ez? Miért történik? Mely pontokon lehet erősödni? Önmagunkat a csáváből kihúzni. :) Kati
A se vele se nélküle felállás
Minden vélemény számít!