Mindennek ára van A függetlenségnek is. A mindenért való felelősség. Hallhattuk a poént: „Valentinnapon a szingli ünnepli a függetlenség napját.” Nem kérhet számon rajta párja dolgokat. Tény, hogy nincs is támasza. Irigylik mégis őt azok akik lekötötték magukat. Kötöttségben vannak. Tehát a szabadság nagy érték. Kivágyódnak sokan a házasságukból gyakran. Van olyan nő, aki sosem tapasztalja meg a függetlenséget. Amíg nagykorú lesz, a szülei felügyelik. Ha nagykorúvá válva bekerül házasságba, onnantól lekötött. Ha nem válik soha vagy nem özvegyül meg, akkor sosem éli át, milyen függetlenül élni. Hallottam a nők a bioritmusuk függvényében is a hangulatuk hullámzása szerint szeretnének egyedül állók lenni. Ábrándoznak róla, aztán mégis maradnak a házasságukban. A házasság felbontás körülményes procedúra. A vagyonmegosztás sem egyszerű probléma. Amit közösen létrehoznak felépítenek nem felezhető gyorsan. Hát ez is visszatart sokakat, akár rossz nem működő kapcsolatokban. De sokszor látni házasságukat letagadó férfiakat. Irigy tekintetüket, ami elárulja mennyire nagyon szeretne örülne, ha lehetne szabad, csak szinte megoldhatatlan. Ilyen szempontból is tekintsen önmagára, aki egyedül álló és magában van. Hiszen azt csinálhat amit csak akar. Egy kincs van a birtokában. Persze mindenki mást szeretne. A házas szeretne független lenni a szabad, a magányos pedig szeretné, ha párkapcsolata volna. Tudjuk érezheti kapcsolatban is valaki magát magányosnak. Ismert a társas magány fogalma. Talán féluton van az optimális állapot. Amikor minél többet van együtt két egyedül álló. De nem bútoroznak össze. Megmarad mindkettejük saját területe. A huszneggyedik században a leginkább működőképes ez lenne? Figyeljük meg! :) Kati