Önállóan él. Vállalja a felelősséget. Képes gondoskodni önmagáról, az otthonáról. Próbál kiegyensúlyozott lenni lelkileg. Egészséges maradni testileg, lelkileg, amennyire csak lehet. Ameddig csak lehet. Irigylik ugyan gyakran a szabadságát, de képes feldolgozni ezt. Megküzd valahogy maga az adódó munkahelyi-, családi-, társadalmi-, gazdasági-, politikai nehézségekkel. Tudja, hogy konfliktusok, megoldandók mindig lesznek. Kihívásnak tekinti ezeket. Szinte olyan, mint egy magányos farkas. Próbál kötődni. Él benne remény, hogy talán létezik olyan akivel együtt lehet. Aki nem kielégítő kapcsolatban él, vágyódik ilyen életre, mert ez is jobb, mint küzdeni megoldhatatlan helyzetekkel. Ám az egyedül élésbe is el lehet fáradni. Tény, hogy rá is lehet szokni. Nem szólhat bele más, mit hogyan oldunk meg. Mennyit adunk fel a független önállóságból? Mennyire vagyunk alkalmazkodó képesek? Mérlegelendő, mennyire éri meg? Mit kaphatunk cserébe, ha engedünk néhány dologban. Mint a kicsi aki menne a közösség fele, de ára van. Akkor le is kell mondania dolgokról. El kell fogadni, a többiek hibáit. Kiegyezés ez felnőttként is. Kompromisszumkészséget próbára tevő helyzet. Vissza is hátrálnak gyakran, egészen addig, míg olyan adódik, akivel megéri, mégis. Sőt a másiknak is. Kölcsönösen vállaljuk a másik gyengeségeit. :) Kati
Autonóm, emancipált, független
Minden vélemény számít!