Mihez van érzékem? Még milyen területeken tudom elképzelni magam? Mi felé visz az élet?  Bizonyos téren kibontakozom-e? Elhiszem, hogy azzá lehetek? Vannak akik szerint mi magunk vonzzuk be a helyzeteket. A képzeletünkkel, ha mint egy imát mormolva naponta kimondjuk, mit szeretnénk. Elképzeljük, mintha már meg is valósult volna. Látjuk magunkat abban a helyzetben, ahová kerülni szeretnénk. Mennyire vagyok fejlődő képes? Az is kérdéses. Elhiszem, mélyen legbelül, hogy az adott dolog való nekem. Egyre jobb vagyok benne. Kialakul és így is lesz. Haladok egyre jobb szintek fele. Ne felejtsünk el időnként belegondolni honnan indultunk és most hol tartunk ahhoz képest. Mindezt azért mondom, hogy ne adjuk fel. Amennyiben van hajlamunk önmagunkkal szemben túlzott szigorra, fanatizmusra,  elégedetlenségre.  Ne bántsuk magunkat! Ne emeljük magunknak magasabbra a követelményeket, mint a többi embernek! A nők, a romák, a négerek szokták mondani, hogy nekik kétszer annyit kell teljesíteniük, mint másoknak, ugyanazért az elismerésért. Önmagukkal szemben való túlzott szigort magyarázzák ezzel. Inkább legyünk önmagunkkal megértőek! :) Kati