A kemóra váró, mit nem adna érte, ha csak leteremtené őt a felettese. A nyugdíjas is, aki kapkodva intézte a nyugdíjazását, most pedig csak ténfereg a piacon, poroszkálva tologatja a kocsit a bevásárló központokban. Szintén gondol rá, hogy aktívan fiatalosabban érezné magát. Ha még a munkahelyi határidők miatt dorgálnák. Szoktam olvasni, hogy gondoljunk arra, amikor még tervünk volt az, amiben most vagyunk. Hányan, mit nem adnának a helyzetünkért, gondjainkért. Szélesebb látókörre, objektívebb rálátásra bíztat mindez. Amikor beszűkült szemlélettel csak a konfliktusainkra centrálunk. A fókuszt eltolhatjuk. Minden élethelyzetből születhet ihlet. Megvilágít olyasmit, amit ezeddig homály fedett. A traumákon átesett tudja, bajok megoldásakor értékelni például: „Hol van ez ahhoz képest, amiken átmentem.” Magam is tapasztalom. ” Nem könnyű megoldanom, ami van. De volt már ettől durvább. Azt is elrendeztem.” Ad egy belső erőt, tartást a sokat megélteknek. „Irigylem a gondjaidat.”-mondanám olyanoknak, akik a sajátomhoz képest bagatel dolgokon rágódnak kétségbeesetten. Képletesen elmondva: Tedd ki a házad elé a gondod egy csomagban. Hidd el lesz aki szívesen cserélne és inkább elvinné a tiédet. :) Kati