Amikor egy középvezető arrogáns hangnemben közöl a beosztottal valamit, csak mert hallja a főnök, imponálni akar a szigorával a felettesének. Ha négyszemközt pedig emberi hangnemet üt meg, akkor bizonyos a helyzet. Az a vezetés így van felépítve. Szinte fejsimogatással jutalmazza ezt. Mit is tenne, ha a beosztott higgadtan közölné: „Ilyen stílusban beszélj a feletteseddel! Velem pedig tisztelettel.” Ez bizony emberségből lecke. Gyakran teremt az élet olyan helyzeteket, ahol terjeszkednek a nyomással, a gyengébb ellenállás fele. Attól még, hogy nem szól valaki látja a jellemtelenséget.Hallgat, mert kifizetődőbb. Valamiért tűrnie kell. Az emberek bizonyos okokból tűrnek. Például, mert olyat találna mondani, amit maga is megbán.Inkább legyint és tovább megy. „Lesz ennek még böjtje.” Szokták mondani: ” Jön még kutyára dér.” Amikor pedig beteljesedik. „Isten keze nem ver bottal.” Elődeink is de sokat hallgattak a méltatlan hangnemek miatt. Ma úgy írják a neten: „Alkalom adtán még végig is nézheted, amikor a sors törleszt.” Többen karmát emlegetnek ilyen helyzetekre. :) Kati