Az „énidőből” ad át. Csökken az alvás. Ha megfigyelik a középkorúak önmagukat, amikor az alvás idejük redukálódik lassan, akkor tapasztalhatják, hogy mintha az időből átadna a szervezetünk az elintézendőkre. Nem is csak az alvásidőből. Hanem az úgynevezett „énidőkből” is fokozatosan adunk át. „Énidők” azok a kikapcsolódásra szánt idők, amik nagyon is kellenek a feltöltődésekre. Ezek azok az idők, amikor igazán kikapcsolódni tudunk és nem jut eszünkbe a sok probléma. A stresszes világunkban felébredünk alvás közben és próbál az elménk feldolgozni problémákat, megoldásokat találni, helyre pakolni a fejünkben amit csak lehet.Hiszen, ha kimerültek vagyunk, akkor egyre kevésbé tudjuk jól ellátni a munkánkat. Vigyázni kell, ne haladjunk a kiégés fele. Tehát, ha sok a munka, akkor sajnos a kikapcsolódás időtartamai rövidülnek. Aztán elkezdünk lopni az alvás időkből. A sok stressz következtében amúgy is romlik az alvás. Felébredünk, hogy  az elménk kísérletet tegyen a dolgok helyre pakolására, feldolgozására. Próbáljunk meg kiállni önmagunkért! Tudatosítsuk magunkban, hogy mennyire fontos, amikor szinte kiüríthetjük a fejünket! Nem jut eszünkbe órákig a munkánk, illetve a nagyon foglalkoztató problémánk. Legyen az tánc vagy mozi, színház, sport, szex vagy bármi más. Hajszolt világunkban manapság, még fontosabbá vált a regenerálódás. :) Kati