Sok kép villan fel naponta előttünk. Miközben tevékenykedünk és akkor is amikor monitorokat figyelünk. Próbálja az agyunk feldolgozni. Ha túl sok képet kapott, akkor akár éjjel fel is ébredünk. Mintha időt kérne az elménk, hogy mindent helyre tegyen. A legfontosabb kérdésekre adjon feleletet. Mit akarok csinálni? Amikor a munkáinkat végezzük fontos a hozzáállásunk. Kényszeredetten tesszük, vagy vissza tudunk emlékezni a kiskori énünkre, mi az amivel legszívesebben foglalkoztunk? Sikerült olyan teendőket bevonzani az életünkbe? Sikerült valahogy olyan dolgok felé sodródnunk, amik mi vagyunk? Például, ha gyerekként szerettünk olyan játékokat játszani, ahol eladók voltunk, felnőttként sikerült ilyen munkát végezni? Elkezdődik a munka. Természetesen nem lehet örökké szabadságon az ember. Telítődne is vele. Kényszeredett kezdés helyett, jó ha bele gondolunk, mi az amiket kedvelünk a munkáinkban. Mely pontjait kedveljük. Ha megadatik, hogy hosszabb ideig nem dolgozunk és szinte megcsömörlünk a semmitől, akkor össze tudjuk hasonlítani, hogy a munkánk végzésekor viszont szokott lenni flow állapot. Amikor olyan áramlatban lehetünk, hogy szinte nem is érezzük az időt. Csak tesszük a dolgunkat. Amihez értünk. Ezt kell összehasonlítani azzal a bizonyos semmi állapottal. Hallottam már a Feri atyától és más mentál higiéniás szakembertől is, hogy előfordul, olyan, amikor valaki leül egy lelki szakemberhez és először nem is tudja szavakba önteni mi a baj. Idő kell, amíg beindul. Így lehet, mikor éjjel felébredve, próbál a sok inger, élmény feldogozása után önmagának üzenni az elme. Például, akár számolhatja is a napokat, mennyit kell aludni a következő szabadságig. Vagy bele gondolhat, mennyivel jobb a munkájában azokat a pillanatokat átélni, amiket azért kedvel. Mert ismerjük be, hogy azért vannak ilyenek. Tudunk teremteni ilyeneket. Létrehozni ilyen helyzeteket az életünkben. Eljuttatni önmagunkat olyan helyekre, ahol olyan teendőink lehetnek, amiket szívesen teszünk. :) Kati
Önmagad kell definiáljad
Minden vélemény számít!