Egyedül

piros maciAki egykeként nő fel, megszokja, hogy kitaláljon magának elfoglaltságokat. Ha felnőttként szingli marad válás, vagy özvegyülés miatt, akkor kicsit ismerős helyzetben van. Megint magának kell ötletet találni, arra, hogy az idejét, hogyan ossza. A családban élők, akár szabadságnak is értelmezhetik ezt. Aki viszont benne van tudja, hogy nem midig annyira kellemes. A munkahelyek adnak bőven elfoglaltságot. Sokan bele is csúsznak munkamániába. Vannak viszont időszakok, amikor önmagunkkal kell el lenni jól. Békében. Nem korholva, okolva önmagunkat semmi miatt.  Elfogadóan. Ahogyan másokat is elfogadunk. Megértően, empátiával. Mi is megérdemeljük ezt önmagunktól. Miért is lennénk önmagunkkal szigorúbbak, mint a kívül állókkal? Nem is olyan egyszerű ez gyakran. Igaz? :) Kata

Vélemény, hozzászólás?