Észre vettem egy ponton a törést az eternit kerítésem. Az előző tulaj tette oda ezt a fajta kerítést. Előrelátó voltam és a drótot, amit még mi raktunk nem vettem el. Hiszen az eternitet tartó vasat kezeletlenül rozsdásan tette fel. Az új tulaj igen gazdag. Egyszer átkiáltott, nagy egóval, mikor a szőlőm gondoztam: „A magáét is megvesszük!” Jelezte a „szétterülő” egóját. ” Van itt bőven utód” -feleltem. Majd a jövőt elképzelve tovább mentem. Mintha csak önmagam teleportálnám képzeletben néhány évtizeddel későbbre. Majd elgondolkodtam, hány korábbi generációm szorgos munkája teremtette, gondozta ezt a földet. Mennyire becsülik meg az utánunk jövők ezt a területet. Egy mérnök urat is emlegetett apám a korábbi szomszédságban, aki hasonló nyeglén szólogatott át annak idején. Most az eterniten egy lyukat fedeztem fel. Nem kímélte a szomszéd. Jó, hogy előrelátó voltam és a drótot meghagytam. Figyelem az elbizakodottabb emberek működését. Feltehetőleg másokkal is hasonlóan bánnak. Aminek megfelelő következménye van. :) Kata