Divatos kifejezés manapság. Jelentése: Jobb ha van valami kis „feszkó”(történés), mint az egyszerű unalmas, egykedvű, semmi. A kihívás azért van, hogy megoldjuk, Létrejöttét mi magunk idézzük elő. Szinte generáljuk. Nyafogunk ünnepek idején, például, amiért el vagyunk havazva. De a problémáink, feladataink javát mi magunk idézzük elő. Lehetne egyszerűen is, Sőt teljesen leegyszerűsítve is. De mi magunk szeretnénk érdekessé izgalmassá tenni az ünnepünket, az életünket. Különösen, ha volt már olyanra is tapasztalásunk, amikor túlságosan le volt egyszerűsítve minden. Akkor éreztük át csak igazán, hogy inkább valami legyen már, mert a semmi bizony nem jó.  Úgy hogy, amikor úgymond „sír a szánk”, akkor gondoljunk bele, mi magunk idézzük elő a bonyolítást legtöbb esetben. Mert nem szeretjük, ha semmi sincsen. Kifejezetten bevonzzuk a teendőket, nehezítéseket. A feletteseink csak kimondják, elrendelik. :) Kati

Érdekes a technika, de uralni szinte  ember feletti feladat lett. A felelősen gondolkodó aktív generáció elgondolkodik, a gyerekeiket nevelőket szemlélve. Küzdenek rendesen. Hiszen érdekes. Sőt érdekesebb az onnan érkező inger, mint a valós élet. Ki akarna küzdeni éveken keresztül egy gyerekkel. 2-3 éves kortól meséket követelnek. Kizárni a mindennapokból a tv-t, telefont, laptopot nem lehet. Egy gyerek 20-30 éves koráig otthon van. Vagyis 2-3 évtizedre ilyen feladatot ki vállal fel? Olyan, aki fanatikusan akar gyereket. Megszállottan egyre kevesebben akarnak. Nagy vállalás. Ilyen szemszögből nézve. Fel van adva a lecke az embereknek. Fejlődtek. Milyen szintre jutottak el? Él persze a vágy, arra, hogy láthassák önmagukat kicsinek. Erő fog kelleni a küzdelmekhez. Kihívás mindenképpen. Tehát :”Ember, küzdj és bízva bízzál!”  :) Kati

Bizony  van ilyen. Amikor túl szigorúak vagyunk önmagunkhoz és jön valaki, aki úgy áll a dolgokhoz, hogy azt tapasztaljuk, megértőbb, türelmesebb velünk, mint mi önmagunkkal. Kicsit mintha anyánk vagy apánk volna. Nem egyszerű megtalálni. De igenis lehet olyan valaki a világban, aki pont ilyennek fogad el minket, amilyenek vagyunk. Persze kell hozzá türelem, amíg rábukkanunk. Ne adjuk fel! Élhet a mi kiegészítő párunk valahol. Természetesen lesz olyan pont, amiben nem teljesen passzol. Azt szokás választani, akivel a legkevesebb ilyen pont van. Teljesen igazi talán nem is létezik. Tapasztalhatjuk másokkal kontaktusban is, hogy kevésbé szigorúak velünk, mint mi önmagunkkal. Különösen a maximalista beállítódásúak tapasztalják meg gyakran, hogy a kívülállók elfogadóbbak, megértőbbek  velünk, mint mi önnön magunkkal. Olyan szinten megszoktuk az önostorozást. Azt, hogy semmi sem elég jó. Egyszer csak az tűnik fel, hogy már ránk szólnak: ” Jól van az már úgy.” Ilyenkor jön a következtetés: „Jobban szeretsz, mint én önmagam.” :) Kata

Kezdődött azzal, hogy minél későbbre tolták a lányok a házasodást, gyerek vállalást. Mondván: ” Előbb a karrier.” Aztán karrier vagy lett vagy nem. Utána már inkább nem is akartak házasodni. Egyre kevesebb gyereket kezdtek vállalni. Az  új törekvés, hogy nem is akarnak gyereket. Túl sok a gond vele. Anyagilag is sokba kerül. Az időt is nagyon elveszi. Ha  el van túlságosan kényeztetve, (már pedig el van, a legtöbb gyerek), akkor a szülőnek nincs arany élete. Kinek hiányzik ez? Vagyis marad egyedül az ember. Csapatostul járnak lánybulikra a lányok. Mégcsak nem is akarnak partnert találni.  A szabadságukat nem akarják feladni. Jól el vannak a telefonjaikkal.  Hová vezet ez? Igen borus a kép. Miért magányosodik el az ember? Mégiscsak társas lény. Lusta lett alkalmazkodni?  Már csak a telefonjához hajlandó igazodni? Ugye nem? :) Kati

Használatos kifejezés a kereskedelemben. Akkor használják ezt a kifejezést, ha arra utalnak, valami nincs, amire kereslet lenne. Érdekes állapotról jutott az eszembe átvitt értelemben. Igaz kicsit pikáns erre a kifejezésre utalni, de valahogy mégis illik ide. Tehát beszéltem olyan harminc-negyven körüli fiatal férfiakkal, akik inkább korosabb hölgyet keresnek. Nem értettem, miért nem a huszonéves lányok érdeklik őket. Hiszen úgy véltem az lenne logikus, hogy inkább a fiatalabbakkal foglalkozzanak, mint idősebbekkel. Az volt a véleményük, hogy a korosabb nő nem annyira beképzelt, mint a huszonéves, aki a korára büszke. A korosabb hölgyek már megértőbbek, már több nehézségen túl estek. Kicsit megtörtek. Még a huszonéves fiatal férfiak közt is sok említette, hogy nem a tőlük fiatalabb nőkkel értik meg jól egymást,hanem a tőlük idősebbekkel. Vagyis noha sokan legyintve leszólják és klimaxos jelzővel illetik a korosodóbb nőket, ugyanakkor kifejezetten igény van az ilyen  megértő, odafigyelő, gondoskodó partnerekre. Ha egyszer a fiatalabb lányok egyre inkább nem ilyenek. Kedves kamaszodó lányok apukái, helyes a lányokat olyan irányba befolyásolni, hogy kevésbé a „shoppingolás” a hajfelvarratás, a műköröm legyen a fontos. Inkább a gondoskodó, szelídebb, szolidabb mentalitást fogják keresni a lányaitokban a srácok.  Ha pedig a lányoknak inkább a „flanc” kell, a külsőség  fontosabb, mint a partner, akkor a gondoskodásra vágyó fiatal  férfiak a korosabb nők mellett állnak meg. :) Kati