Hallgatom a tornára várakozó pártól. Tulajdonképpen megy hetente piacra. Nem lenne szüksége fagyasztóra. De valahogy biztonságérzetet ad. A tudat, hogy otthon bármikor belenyúlhat és van benne ez az. Persze bűntudata is van, mert nagy. Az áramot fogyasztja. Van ami már igen régóta benne van. Tehát némi pánik is van a teljes kikapcsolásával kapcsolatban. A hörcsög szerű gyűjtögetés, halmozgatás, őrizgetés mögött meghúzódik valamennyi pánik. Lehet, hogy szűkösebb, pénztelenebb idő is jön.  Például a korosodó, özvegyülők is próbálnak felkészülni nehézségek elhárítására. Amennyire csak lehet csökkenteni a terheket. Agyalnak, hogyan lehetne egyszerűsíteni. Könnyebbé tenni, amit csak lehet. :) Kati

A léc. A telefon. Lehalkítva. Nem veszi fel. Érdekel? Nem érdekel? Van bizalom? Legyen bizalom? Fontos? Nem fontos? Egyedül is jól megvagyok? Megszokom. Egy szingli belső monológját hallgatom. Lassan értem, miért van sok egyedül álló. Nagy bölcsesség kell akkor is megértőnek maradni, ha tudatosul naponta, hogy az ember gyarló. A saját  gyarlóságot is belátni, tudomásul venni, amikor tetten érjük. Irigység, kicsinyesség, hazugság…. Megannyi mentséget találunk. De akkor is jelen van. :) Kata

Vittem a nővérkémnek a szőlőmből és az almámból. Külön nevelkedtünk egykeként mindketten. Apánk első neje korán meghalt és a nagymamája nevelte a nővérkémet. Majd apánk következő házasságából én születtem. Amint elvittem neki a gyümölcsöket az úton hazafele egy bácsi lépegetett, aki hátulról apánkra emlékeztetett. Eszembe jutott, a szőlő művelést, hogyan mutatta nekem. Biztos örülne, ha látná, hogy közelebb kerültünk egymáshoz a testvérkémmel. Valahogy úgy alakult, hogy van mindig egymásnak mondandónk. Igen sok hasonló tulajdonságot fedezünk egymásban fel. Igaz, nem együtt töltöttük a gyerek éveinket. Volt is meg nem is testvérem. Mostanra lett. Úgy alakítgattuk az életünket. Elgondolkodtam, mennyi  család sorsa alakul különösen. Aztán felnőttként mennyire módosítanak ezen a gyerekek. :) Kati

Említi több hölgy, hogy a neten, az őket kereső urak ajánlják, hogy önmagukról a hölgynek intim fotókat szeretnének küldeni. Mi ez a magamutatási késztetés a férfiaknál? Feltehetőleg önmagukból indulnak ki. Hiszen a férfiak örülnének, ha a nő küldene magáról intim fotókat. Ám a nők mint tudjuk kevésbé igénylik ezt. Jelentősen kevesebb a nők körében a pornófilmek nézője is. Más a fontosabb a számukra. A ruhák nélküli testek látványától a nők többsége inkább keresi a tartósabb kötődéseket. Fontosabbnak találják a tisztább érzelmeket. Természetesen vannak persze kivételek. Ám a többségre általában ez a jellemzőbb. :) Kati

Harmincas hölgyek panaszát hallgatom, amint arról tanakodnak, hogy a nemrég óta házas harmincas férj mindössze évente kétszer aktív odahaza. Akkor a negyven ötven felettiek túlzott nyugalmát ne is említsük. Hiszen ott már a kialakuló betegségek velejárójaként is előfordulhat ilyen panasz. Különösen a cukorbetegség esetén tapasztalható. Átgondolhatjuk mi minden lehet még az oka ilyen mértékű passzivitásnak. Valamint annak, hogy sokaknál tapasztalható. Kimerültség? Hajszolt tempó? Csömör?Unalom? Esetleg a net? A túlzott ellenőrizhetőség? (Ugyanis pillanatok alatt kontrollálható, manapság, hogy a partner hol van? Régebben a mobil telefonok előtti időkben ez nem volt ennyire egyszerű) Kereshetjük a magyarázatokat. A tény lehangoló. Ha pedig ez van, akkor keressük a jobbítási lehetőségeket. Amennyire csak lehet redukáljuk a terheinket! Törekedjünk egészségesebb életvitelre! Tudatosítsuk,  igenis éltető, és életet meghosszabbító az együttlét. Ne mondjunk róla le túl könnyen! :) Kati