Micsoda születésnapi öröm, amikor a sokadik x-es kerek szülinapon nekem kimondja a nyolchónapos, hogy MAMA!!! Amikor gügyögni kezdett és elcsíptem egy „nana” hangocskát ráadásul pont a keresztelőjén hangzott el a templomban, megerősítettem örömmel, mosolyogva, bíztatva őt, hogy jól csinálja. Mondogattam neki, azóta is, hogy mondogassa bátran: ” Anya, anya, mama, mama…” Most is sírok ezt leírva meghatódottságomban. Hiszen az édes anyanyelvünk ezekkel az első szavakkal, itt sarjad. Micsoda nagy dolognak lehetek szem és fültanúja. Elönt a hála. Köszönöm a teremtőnek, hogy ezt megélhetem, megtapasztalhattam. Kúszik, mászik a kicsi a nappaliban, mellé fekszem hasra. Látom a szemében a mosolyt, örül, hogy mindketten csináljuk ugyanazt. Jön a kamasz tesója is meccset nézni, a netet végre otthagyta. A másik kamasz is a kanapéra kuporodik. A levegőben szívet melengető együttesség van. Anyukájuk firtatja, hogy bár a nagy korkülönbség miatt sokak szerint a késői kicsik egykeséget élnek meg gyakran, ő érzi, hogy a kicsi a tesóival sokat van. Íme egy kis ízelítő milyen például egy családi kör a XXI. században. :) Kata