Bizony a szabadsággal is megcsömörlik az ember. Az tényleg jó, hogy nem beszélhet bele senki az egyedül élő életébe. Sok felelősség is terheli. Ez az ára. Noha a szabadságérzetet meg lehet szokni, mégis van olyan pont, amikor mintha megcsömörlene ezzel is az ember. Kicsit nyitna. A sok egyedül lét után, menne a többiek fele. Bár magához közel nem könnyen enged másokat állandó együttlétre. Mivel az az állapot alkalmazkodást igényel. Feladni, az „az van amit én akarok” féle állapotot. A függetlenséget. Amikor már kialakította a saját szokásait, akkor nem egyszerű összehangolni a korábbi életet az újjal. Helyet adni egy másiknak. Beengedni az auránkba. A saját szájízünk szerint kialakított miliő sokaknak szentély. Megvan, hogy minek hol a helye, mi fontos, mi nem az. Mennyire tiszta. A rendnek is fokozatai vannak. Az alvás időknek. A sportnak. A kertészkedésnek. Színháznak. Kikapcsolódásoknak, táncnak. Ital fogyasztásnak. Fontosak az anyagiak. A társasági  élet. Kapcsolattartások a rokonokkal. A régi élet az újjal összeggyeztethető? Vagy az új kontaktus vendég szinten marad. Amolyan mingli stádiumban. Mindkét félnek megmarad a saját korábbi élete, területe. Idönként találkozás van. A legtöbb szinglinek ez a formátum válik be újabban. Vagyis nem adják fel az önállóságukat. :) Kata