Mondja a kínai. A mai fiatal nagyon nem így fogalmaz. A koros többnyire lassabb. A mondandóját ritkán fejti ki tömören, tempósan. Pedig úgy tudunk haladni manapság, ha tömören lényegre tömören hangzik el, ami az adott helyzetben szükséges. Épp csak annyi utalás legyen a régi dolgokra, amennyi az optimális működéshez nélkülözhetetlen. Az idősek nem így működnek. Nem lehet rákattintani egy egérrel és tovább lépni, ha anekdótázni kezd. Így nehézkes. Hátráltat. Az értékek tekintetében is más a véleménye. Nem herdál el javakat. A föld, a ház, a vagyon egy élet munkája. Nem tapsolható csak úgy el. Ma idegeneket haverságát többre tartják sokan. Fontosabbnak vélik, mint a szülőket, nagyszülőket. Felhajtások, fesztiválok, partik, zsúrok kerülnek előtérbe, válnak fontosabbá. Haverokkal, kollégákkal, szomszédokkal nyitottabb közlékenyebb lesz a korunk embere, mint a rokonaival. Talán azért, mert ha nem úgy alakul a viszony, akkor abból a kontaktusból ki lehet lépni, de a rokon, az rokon marad. Vagyis a szociális működésünk sajátosan alkul. Ami bizony időnként fájdalmas.  Minden esetre edződünk általa. :) Kata